Óvodáskorom óta izzó baráti érzelmeket táplálok a gyufákkal. Helyhiány miatt kitettek az óvodából, ezért Zebegényben éltem a nagyszüleimmel. Följártam a temetőbe olvadt viaszt gyűjteni, a kályha közelébe tartva meglágyítottam, fonalat fektettem a lepényke közepébe és gyertyává sodortam. Ezzel jártam ki sötétedés után a kert végébe az árnyékszékre, hogy ne féljek és lássak.

Gyűjtőszenvedélyemnek engedelmeskedve leáztattam a gyufás skatulyákról a címkéket. Akkor még elég kicsi volt a választék. Szikra Gyufagyár, Ötéves terv…

Iskolába már Óbudán jártam, anyukámmal és bátyámmal éltünk együtt. Napközibe csak elsőben vettek fel, aztán – mondván: élnek a nagyszüleim – helyhiány miatt eltanácsoltak onnan is. Fél napokat voltunk otthon felügyelet nélkül a bátyámmal, és ősz vége felé már fáztunk. Gabi fát vágott, én szenet hordtam fel a pincéből, tüzet raktunk a kályhába, én a nyitott ajtaja előtt órák hosszat kuporogva a vasrács résein dugdostam be faszilánkokat. Évekig játszottam a tűzzel úgy, hogy nem ért baleset.

A gyufaskatulyák és -címkék gyűjtésével továbbra sem hagytam fel. Felnőttkoromban már nem bíbelődött a Szikra Gyufagyár és a többi gyártó a címkék felragasztgatásával, közvetlenül a skatulyára nyomtatták a színes reklámképeket, akkor kezdtem el a kiürült skatulyákat egy zöld foltos kerámiatálban gyűjteni.

A hetvenes években úgy döntöttünk a férjemmel, hogy nem veszünk telket és faházat, hanem minden nyáron más tájra utazunk a gyerekekkel együtt külföldre. Így módomban állt kisebb, laposabb skatulyákat hozni, na meg kartonlapba behajtogatott, letéphető papírgyufákat is begyűjteni. Ekkor már nemcsak én gyűjtöttem őket, hanem az ismerőseim is hazahozták a reklámgyufákat, amerre csak jártak. Például: LIECHTENSTEINISCHE LANDESBANK 1861 (gondolom a bank alapításának dátuma).

Gimnazista lányom cserediákként Moszkvába került, a fogadószülők megkérdezték, hogy az anyukája milyen ajándéknak örülne. A gyufákat nagyon szereti, válaszolta. Így lettem egy 18 darabos díszdoboz boldog tulajdonosa. Moszkovszkij Kreml – ragasztott címkés dobozos, barna fejű gyufaszálakkal tömve. Ékköves antik ékszerek, kehely, gyertyatartó, óriás harang és ágyú van rajtuk. Cena 60 Kop. Természetesen cirill betűs feliratokkal. Ezt a díszdobozt egyenesen a vitrinbe állítottam be, így nem hordták szét a tartalmát a dohányos vendégek, mint a dohányzóasztalon lévő fajansztálból a gyűjteményem nagy részét.

Az orosz gyufák mellé csúsztattam még egy 20 cm hosszú gyufákat tartalmazó kandallógyújtós dobozt is. Ennek a tetején négy színes PomPom cipeli a hóna alá csúsztatva a kötegbe összekötött óriásgyufákat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel