Ha húsvét, akkor répatorta. Adott egy csomó répa, amit a Nyúl nem talált meg és így nem fogyasztott el, miközben az udvart teleszórta mindenféle apró meglepetéssel. Mentségére szolgáljon, hogy a fiúk nem sajnálták tőle, így minden bokorban termett egy-egy jól megtermett darab.

A sütéshez tojásra is szükség lesz, amit a délutáni festéshez jó lenne eltenni. „Ne törjük fel őket, hanem fújjuk ki!” Elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de a harmadik után már komoly szédülés jön az emberre. A répa reszelése közben oda kell figyelni, hogy ne az ujjak bánják a kicsit oxigénhiányos állapotot…

Mire a pirított dió szép apróra vágva belekerül a masszába, drága gyermekeim közlik, hogy ők most inkább dió nélkül ennének sütit. Sebaj, akkor lesz diómentes muffin is. Újabb adag tojás fújása, újabb szédülés, újabb répareszelés. Már rutinos minden mozdulat, és talán a szédülés sem annyira erős.

Utólag nem bánom a dupla adag sütit, mert tojásfestés közben a muffinok rejtélyes körülmények között eltűntek. Lehet, hogy a Húsvéti Nyúl járt erre?


Fotó: Pleszkán Orsi.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel