Faragó Emma: Konyhaterápia #6 – Ez sincs, az sincs (fügével)

A kedvenc nyári gyümölcsöm a füge, így megörültem, amikor ráakadtam egy finomnak ígérkező fügés–mandulás süti receptjére. Sajnos ez már ősz közepén történt, így eléggé el voltam keseredve, hogy mivel nem tudok hozzájutni friss fügéhez, várhatok vele a következő nyárig.

Enyhítendő a hiányt, eső körben a korábban említett jedi főzés módszerét alkalmaztam: valahányszor megkívántam a sütit, elképzeltem, majd fejben megsütöttem és megettem. Közben fügés képeket nézegettem, és számoltam a napokat, hogy mennyi van még hátra az első friss gyümölcsök megjelenésig. Aztán egy alkalommal elegem lett: nyárig bármi megtörténhet, márpedig a világ nem érhet úgy véget, hogy én nem ettem ilyen süteményt.

Elrohantam a spliti piacra. Az utolsó néni, aki még ott volt, pont árult szárított fügét. Megvettem egy adaggal, s otthon beáztattam. Tudtam, hogy ettől még nem lesznek frissek a gyümölcsök, de legalább szépen visszanyerték az eredeti alakjukat, és az ízük is jó volt.

A sütéshez ezúttal is a serpenyős módszert alkalmaztam. El is készült szépen a tésztája, s a végeredmény is remek lett. És nem kellett nyárig várni…

Ismét bebizonyosodott, hogy a „sütő helyett serpenyő” módszer a kevert tésztákhoz tökéletes. Sajnos a pitéknél már kevésbé működik, viszont szuflékat például szintén kiválóan lehet vele készíteni. Mivel a karantén másik gyümölcssztárja nálam a datolya volt, nem maradhatott ki a desszertmenüből a datolyás szuflé sem.


Fotók: Faragó Emma.

Vélemény, hozzászólás?