Gergely Tamás: Káliumfüggő

Túl sok a cukrom. Mármint a véremben. Ezért dietetikus elé küldtek, tanítana meg táplálkozni. Helyesen. Mit eszel reggelre, mit löncsre, ilyen kérdéseket tesznek fel nekem. Kiderül, az észt típusú rozskenyér a legjobb, a fehér lisztből készült, még ha kovászos is – há! „kákás”. Azt már be sem merem vallani, hogy néha egy-egy palacsintát is megengedünk magunknak…

A minap a szokásos diétás szakemberem beteget jelentett, úgyhogy egy új elé kerülök; a mit ettél-kérdéseit megelőzendő, előkapom a mobilom, rajta a fél tucat fényképpel, válogatott étkeimmel. S hát megnyugodhatok: mindjárt az első, aznapi reggelim elnyeri a tetszését. Észt rozs félszeleten (70 kalória) durvára őrölt májpástétom, rajta paprikakarikák! Láthatóan elégedett a képpel s velem, az a kedvence, tudom meg, májpástétom paprikával…

No de a következő kép már bűnös: krumplipaprikás. Túl sok benne a szénhidrát, mármint a krumpli, ajjaj, még ha hűlve enném, de nem, én azt melegen a családommal, mert a hideg krumplit lassabban emészti a gyomor.

Egy újabb képpel, a zöldségsalátáéval próbálom menteni a helyzetet, s hát jól kalkulálok, mert nincs kifogásolni valója. Pedig mindent megpróbálok. Nem zavarja az összhangot, kérdem, a vöröshagyma? Nem. És nem túl sok a túró? Az is megfelel. A felvágott? Nem, fehérjére szükség van. Tojás, elég lett volna talán főve egy fél… Nem, sőt, jó, hogy annyi minden belefér a tányérba, változatosan táplálkozom.

Viszont az avokádóból – következő kép – elég lett volna egy negyed, mert nagy a káliumtartalma, banánból egyharmad, ugyanazon okból kifolyólag, ugyanis én a 4,5 tizedemmel a határon vagyok, megárthat. Almát eszem gyakran, védekezem, az még az ő listáján is az első helyen szerepel a gyümölcsök között, és különben is, a kálium nemcsak hogy segíti az izom-összehúzódást, hanem, és itt kapom elé a tromfot, serkenti az agyműködést is. Attól írok olyan szellemes szövegeket.

Például a Kantin számára…

Fotók: Gergely Tamás.