Bojti András: Oda az Alma szobromhoz

Szobrot már rég kívántam enni.
Csak úgy örömből a számba venni,
Ha nőnemű az alma, édes a tartalma,
La pomme, mondja a francia,
Szépen adagolt elegancia.
Pirospozsgája arcomhoz ér,
Ölelése mindennel felér.

Belevágni azért, hogy részletre legyen,
Nehogy sokk érjen, ha egyszerre eszem.
Térbe kimozdítva az enyémmé válik,
Táncra így perdülünk, szédülve órákig.
A szobor, tehát lélek, ki annak szánja,
Kevesen értik, miért szép geometriája.

Bojti András szobrász/ádám

Fotók, szöveg: Bojti András.