Gulyás Dénes: Vacsora kakassal
Szegény kakas, fej- és tarajvesztetten rohangált fel-alá Golyó kutyám elöl, aki sérelmezte, hogy őkelme túl közel hangoskodik a felségterületéhez. A kakas szerencséjére, kerítés van köztük, de a szárnyas nem mérte fel, hogy biztonságban van, hanem inkább erőt vett magán, majd teljes gőzzel felrepült az ól tetejére, s onnan figyelte Golyó ádáz akcióját és sértődött tekintetét. A kutya kisvártatva – nem lévén szárnya, s egyébként is vacsora után volt már – feladta. Mi viszont még vacsora előtt voltunk, így nekem a kakasról a coq au vin jutott eszembe: sikeres vadászat esetén – gyors forrázás, tollfosztás, tisztítás után – bizony nekiláttam volna. Remek vörösborból nem egy palack várakozik a borhűtőmben.
Most nem részletezném a receptet, de ha csak a fűszereket és a hozzávalókat nézzük – petrezselyem, zsálya, rozmaring, bors, kakukkfű, babér, meg aztán paradicsom, vöröshagyma, fokhagyma, vaj, gomba, csirke alaplé, húsos szalonna, kicsi liszt, barna cukor, egy kis brandy, vörösbor, no és persze a szerencsétlenül járt kakas –, máris kiderül, milyen ízletes fogás készülhetett volna szegény kukoriból. Köretként esetleg lepirított petrezselymes burgonyával… Ó, és persze komoly megfontolást igényelne, milyen bort igyunk az ól tetejéről a fazékba költözött szárnyas mellé. Valami azt súgja, hogy miután vörösborban főtt, ettől a színe sem a fehér húsokat idézi, így fehéret biztosan nem innék. Még a rozé is kicsit könnyed lenne. Megegyeznék magammal egy testes sillerben, tovább erősítve így a sillerek térnyerését a hazai borfogyasztás terepein.
Hát, valami ilyesmi járt a fejemben, bizonyos bűntudattal fűszerezve – hiszen szerencsétlen kakas nem az enyém volt, hanem a szomszédé –, miközben Golyó csalódott tekintetét néztem. A szomszéddal mindig jóban voltam, nem lett volna helyes döntés a jó viszonyt feláldozni egy mégoly tökéletes coq au vin kedvéért, még akkor sem, ha megosztottam volna vele a saját kakasából készült fogást.
Aztán a szomszéd tyúkudvar hadvezére, egyben a háremtyúkok gyámolítottja, a megrögzött többnejű, egy idő után megunta az ól tetejéről szórt átkok fárasztó műveletét, s látva, hogy Golyó sokkal okosabb, mint ő, felhagyott az átkozódással, büszke testtartással távozott, közben biztosan azt gondolva, hogy a diadal az övé. Ó, szegény! Ha tudta volna, hogy ha nincs ott az a kerítés…
Belenyugodtunk, hogy nem lesz vacsorára coq au vin. Az e fölött érzett csalódottságunkat egy, a vörösboros kakasnál könnyebb vacsorával enyhítettük. Olasz szalámi, sonka, továbbá – a francia kapcsolat jegyében – kovásszal készült bagett, és szintén kovászos céklás kenyér a Nagykovácsi Linum Udvar boulangerie pultjáról, nagy szemű illatos szőlő, és persze az elmaradhatatlan prosecco.
Közben a szomszédból fel-felhangzott olykor néhány diadalittas kukorékolás.
A nyitóképen a szóban forgó vacsora látható (fotó: Gulyás Dénes).
