Petrőczi Éva: Első karácsonyfánk, katicákkal, gombákkal
1978 karácsonyára már októberben megkaptuk a legszebb ajándékot, Éva Borbála lányunk akkorra lett két és fél hónapos. Jelenleg pedig egy másfél éves kisfiú, hetedik unokánk édesanyja!
Annak az ünnepnek, népmesei szegénységünk idején, egyetlen tárgyi ajándéka volt. Már akkoriban is régóta jól és kedvvel sütöttem, főztem, de ehhez az ajándékhoz mégis kapóra jött, hogy akkor még egyetemista férjemtől 1978 tavaszán megkaptam F. Nagy Angéla A család szakácskönyve című, mindmáig klasszikus remekét. Ebben találtam rá egy közismert vaníliás koszorú receptre: 50 deka liszt, 25 deka margarin (inkább: vaj), 25 deka cukor (inkább eritrit), 3-4 tojássárgája, 1 csomag vaníliás cukor (jobb a tésztába gyúrt vanília aroma) és reszelt citromhéj. Ezeket a hozzávalókat összegyúrtam (szerencsére anyósomtól nászajándékul kaptam egy ősrégi, de még használható gyúródeszkát), de – s itt kezdődött a karácsonyi meglepetés – nem a megszokott szív, csillag és kör formákat vágtam ki a tésztából, hanem valami egészen mást.
Kézügyességem a konyhán túli régiókban nem túl nagy ugyan, de a szeretet szárnyakat adott nekem, méghozzá: katicaszárnyakat. A nagyobbacska kerek szaggató formázta a katica testét, a kicsi a fejét, a pöttyöket én rajzoltam kiskéssel kedvenc bogarunk testére, a hat láb és a csápok is a kiskés jóvoltából kerültek a helyükre. Ugyanebből a tésztából aztán pöttyös gombákat is készítettem, de az már csak ujjgyakorlat volt.
Sok évtizeddel később, már nagymamakoromban, unokáimmal szoktam ebből az alapanyagból hasonló karácsonyfadíszeket sütögetni, újabban már mazsolaszemű szarvasokat is. Karácsonyainknak pedig jó tizenkét éve nagyon szeretett kísérője a fa csúcsára tűzött katica-angyal, amelyet a Ráday utcában vásároltam. A kilencvenes évek óta pedig van egy halványzöld cserépből készült, katica alakú sütőformám is, amelyben könnyű kuglófokat készítek, a közelmúltban több gyerekkönyv-bemutatóm közönségének.
Egyik legszebb karácsonyi sütőasszonyi emlékem 1994 karácsonya. Akkoriban még nagyon kicsi, de működése első éveiben igazi fészekmeleget árasztó egyetemünk, a „Károli” közös tanár-diák ünnepségére nem csak versekkel és karácsonyi versfordításokkal készültem, hanem annyi püspökkenyérrel, hogy igazi szeretetlakomaként mindenkinek jusson belőle.
Már akkor, negyvenes éveim első felében világos volt számomra, hogy sem a tanári, tudósi, sem az írói hivatás nem jelenthet kibúvót a „női feladatok”, így például a karácsonyi sütés alól. Ellenkezőleg: az esetleges tudás-többletnek konyhai tevés-vevéseinkben is fontos szerepe van. Most, amikor már a harmadik karácsonyt éljük meg szorongások, szorongattatások árnyékában, mindenkinek (a konyha körüli tehetséggel megáldott férfiakra is vonatkozik mindez) szívből ajánlom, gyűjtsön erőt, örömet, energiát a karácsony igazi lényegéből, s szerezzen sok, apró örömet szeretteinek saját készítésű, egészséges és játékos külsejű finomságokkal. A katica, a gomba és a szarvas természetesen nem „kötelező”, hiszen a házi kedvencek családonként különbözőek. Bármit lehet karácsonyfadíszül sütni, kisfókától a süniig.
Ráadásként egy igazi „sütögetős” aktualitás. Éppen egy éve, 2021 karácsonyára jelent meg „Nagyapa meséi” című gyerekkönyvem, amelynek akvarelljeit sokunk szeretett „Szaszája”, Faltisz Alexandra sütötte, s épp ez a mesém – négy másik könyvemmel – Molnár Piroska hangján is megszólal. A Nagyapám gyerekkorát az én zsenge éveimmel összekötő igaz meséből nem hiányzik egy karácsonyi sütögetős nagyjelenet sem, Faltisz Alexandra kettőnket festett meg, a mi konyhánkban.
Fotók: a szerző családi archívuma | Illusztráció: Faltisz Alexandra akvarellje, Petrőczi Éva Nagyapa meséi című könyvében | Petrőczi Éva öt hangoskönyve, Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, s (kisebb részben) a szerző előadásában megrendelhető a Helma non-profit hangoskönyv-kiadónál, vagy egyszerűbb módon megvalósítható a d.balint@alkosoft.eu e-mailen.
