Gulyás Dénes: Egy vasárnap délután, csigával
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.
Év: 2022
Lackfi János: Bornak áldásairól
Ki pincében fonnyadva gubbaszt, / Ó, bor, a magas égbe dobd azt, / Torony magasán aki szédül, / Légy puha fészke, menedékül!
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #26 – A francia vendég vacsorájának meséje
Ültünk, beszélgettünk, sajtoztunk, boroztunk. Az asztalon fehér- és vörösbor, utóbbi el is fogyott – attól tartok, eleve nem volt sok, ez a vacsora úgyis erősen igénybe vette a pénztárcánkat. Egy ponton Sz. úr körülnézett, és megkérdezte: nincs még egy kis vörösbor?
Kállay Kotász Zoltán: Fűszer és hús
– Elsőként a kapitány – csippentett a sóba –, / akiről később derült ki, hogy csak kormányos! Uszálykormányos! / Az uszály, úgy látszik, felháborító… Megcsóváltam a fejem. / – Aztán jött a Zoli – paprika, kanálnyi. –
Eugenia S. Lee: Gyógyító reggeli fény, kávéval
Koreában télen, tavasszal, ősszel, de még a nyár első hónapjában is ragyog a fény.
Gergely Tamás: Gyümölcs, Bukarest, önvád
Bukarest, nyolcvanas évek. Élelmiszerportyám végén, amikor valami ehetőt vadásztam a többnyire üres üzletekben, legalább egy darab vízzel telt vajat adjon a fennvaló!, észreveszek egy sebtében alakuló sort…
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #2 – Városligeti Sörsátor
Az élet szép, ha azzá tesszük, vallottam akkoriban, és erre reflektált a sörsátor közönsége is. Az átlagéletkor hatvanhat év lehetett. A hetvenévesek is úgy rockiztak, mintha az imént léptek volna ki a tánciskola kapuján.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: A pulykamájas–gombás rizottó hangja (szinkron: Láng József)
Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó!
Galambos Tibi: Rajzok a konyhából #7 – Lábáné reggeli
A lábáné (labane vagy labneh) egy joghurtszerű tejtermék, bár sűrűbb annál, és savanyú ízű; joghurtsajtnak is mondják. Reggelire szoktam készíteni.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Kiömlött
Végéhez közeledik a téli olimpia.
Hoffmann Márta: Csólent
Sólet, vagy ahogy nagyanyám mondta: „csólent”. Sokáig ezt a hajdúsági tájszólásnak tudtam be, csak késő felnőttkoromban jöttem rá, hogy éppen ez lenne az autentikus kiejtés.
Hajdú Mónika: Választék
És amikor Isten végre megteremtette az első zöldség-gyümölcs kiskereskedést, Éva már nem (csak) almába akart harapni…