Sárkány Viktória: Etyeki idill
Jéghideg rosépezsgő és forró cappuccino – jól megférnek egymással.
Jéghideg rosépezsgő és forró cappuccino – jól megférnek egymással.
Megkésve, 26 évesen vonultam be katonának onnan, messzire mindentől. A lakhelyünkhöz való kapcsolatot feleségem, Éva teremtette meg, nem fogja a Kantin-olvasó elhinni: terebesi mangóval.
Ha valakivel még nem találkoztunk volna…
Amikor apáddal összeálltunk, én még csak tizenkilenc voltam. Mit tudhattam akkor a háztartásról, főzésről-sütésről, miegyébről?
Délután már én is hasznosíthatom magam, lásson a világ csodát, amint a kimustrált és kisasztalnak összetoldozott varrógépen a nagy pogácsaszaggatót két kézzel megragadva le-lecsapok a jó magasra hajtogatott, rőtbarna tepertődarabkákat kivillantó, borsillatú tésztára.
Persze önmagában egy sóletet – előtte semmi, utána semmi… – nem lehet csak úgy feltenni az asztalra. Hogy miért nem? Hát hiúságból. Mivel annyira könnyű leves, ami sólet előtt elmegy, eddig nem jutott eszembe, valószínűleg, mert nincs is, végül maradt az előétel.
Megértettük, hogy a teafű használhatatlanná vált a tengeri úton, mert beszívta a tenger sós illatát, emiatt az európaiak legközelebbi kínai útjukon tárolóedényeket kértek, s így érkezett a porcelán Európába.
A pisztáciamorzsás, mértékkel kandírozott citromszeletek, szám szerint hatan, katonásan ölelték át a kompozíciót.
Milyen ízletek / ezúttal mibe / nyúlnak / nyakló nélkül? / Cukrozok. / A pillanat / kavargó / összemassza.
A nagy érdeklődésre való tekintettel, január 9-én megismétlésre került az egyik karácsonyi aprósütemény, a mákos linzerkifli.
Nekem a kolozsvári káposztás étterem jut a karácsonyi asztalnál Stockholmban az eszembe, egészen pontosan az, hogyan ebédeltem ott egyszer Egyed Péterrel, a Kriterion Könyvkiadó egykori szerkesztőjével.
Finom vót a piskóta, / Fülem is bepiszkóta. / Könnyű ez a karamell, / Nem zsibbad a karom el.