Becz Dorottya: Napi száz – Ünnep
Ülök a konyhában, mézeskalácsot sütök, csillag alakút, fenyőfa alakút, rénszarvas alakút.
Ülök a konyhában, mézeskalácsot sütök, csillag alakút, fenyőfa alakút, rénszarvas alakút.
Láttunk hóvirágot, és a Dunát felülről. A félúton az Ördögmalom étterembe ütköztünk, és kipróbáltuk: rejtett gyöngyszem Visegrád fölött, igényes vadételekkel. És árultak konyhakész pisztrángot is.
A tejbegríz, a tejbegríz, / van benne tej, cukor meg víz. / Meg még dara, meg még dara, / a tejbegrízben nincsen íz.
A csokoládémanufaktúra volt az élete értelme, a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Egy valóra vált álom.
…a lényeg mégiscsak az íz, ami enyhén fahéjas, hozzá leheletnyi marcipán és szegfűszeg, akár egy parfüm…
Félnapos esős városnézéstől megmacskásodott talppal, elcsigázottan tértünk be Porto belvárosában egy utunkba eső gyorsétterembe.
November első vasárnapján minden évben ellátogatok a dán királyok vadaskertjébe, hogy a többi látogatóval együtt én is felidézzem a régi, nagy királyi vadászatok emlékét.
…félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős / néni áll zöldségek és gyümölcsök között; / zöld köténye úgy feszül rajta, / mintha két görögdinnyét tömött volna / alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.
Csak ha jól esik.
A színház San Diego belvárosában, a lakásom onnan jó 25 mérföldnyire, az óceán partján, a víztől talán 100 méterre. Egy szó, mint száz, paradicsomi állapotok. És rengeteg látnivaló. Természetesen éttermek is.
Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett? / Azt a tetves edénykészlet! / Ő a konyhának istene, / lessük csillagát, Michelin-e!