Jeszenszky Zsuzsanna: Margherita születése
Ki kell találnunk valamit, különben tönkremegyünk – mondta Pasquale Brandi, majd az asztalra ejtette az Il Popolo d’Italia 1932. május 21-i számát.
Ki kell találnunk valamit, különben tönkremegyünk – mondta Pasquale Brandi, majd az asztalra ejtette az Il Popolo d’Italia 1932. május 21-i számát.
Utazásunk utolsó napját már újra a portugál szárazföldön töltöttük, ahol Sintra városába kirándultunk, bejárva a portugál királyok és arisztokraták romantikus nyári palotáit.
Kávézás. A kávé világnapján.
Szüret a hat négyzetméteres stockholmi teraszról.
Beleszeltem a tányérba két paprikakarikát, aztán szedtem a levesből – és egyszer csak ott volt.
Télen még jól jöhet.
Ezúttal – szerény belepő fejében – módom volt megtekinteni az emeleti bálnacsont-faragásokat is. Egyszerű emberek művei ezek a kis szobrocskák, vésetek és faragások, amelyek között azonban sok olyan akad, amelyet profi művészek is megirigyelhetnének.
Ezidén szokatlanul nagy, mert családom személyes életébe is beleszövődő látvány-emléket kaptam a sümegi Kisfaludy Sándor Emlékházban.
A nyári gyümölcsök mellé kellett valami érdekes kísérő, hogy a kép egyensúlyba kerüljön.
A semmiből beúszott egy megfoghatatlan ízemlék, és nem hagyott nyugodni.
Reggelente megkóstolom, leszedek pár fürtöt, s amikor mér érett, édes és fanyar, szinte hallom, hogy azt mondják: most. No, akkor a bokrok közé ülök, és könnyítek rajtuk; az idén húsz kilónyit sikerült.
Ha túrós volt ebédre, negyed 1-re már be is faltam; / indulásig még majdnem egy óra, / „lemegyek a betonra!”, szóltam nagyinak. / A beton a garázssor előtti udvart jelentette, / szürke, üres placc, autók ritkán parkoltak rajta.