Gulyás Dénes: Mínusz 15

Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól. Napi, sokszor 14 órányi hajtás – reggel 8-tól 10-ig iroda, levelek megválaszolása, fogalmazása, a 10-kor kezdődő próba kottaanyagának tanulmányozása, aztán 2-ig próba, 20 perc ebédre, majd iroda ismét, igazgatás, megbeszélések, hol telefonon, hol élőben, 6-tól 9-ig még egy próba.

Mire zuhanyozás és könnyű vacsora után 10 körül lehuppanok a fotelbe, már inkább az ágyat kívánnám. De eszembe jut, hogy elfelejtettem összeszedni az anyagot a közelgő rádióriporthoz. Szóval elhalasztom a lefekvést, komputer, keresgélés a dokumentumok között. Nincs meg a fájl. Telefon haza: Csuti, kérlek menj fel a szobámba, az asztalomon van az 1 gigás külső tárhely, keresd meg benne az animációk című fájlt és küldd át nekem, de izibe. Csuti félénken kérdezi: biztos, hogy most kell? Inkább aludj – mondja. Az ősi patriarchátus szellemében azonban nem tágítok. A fájl megjön. Sokat nem dolgozom rajta, de megnyugtat, hogy elmentettem a színházi gépemre. Így aztán 11 felé a könyv már csak kiesni tud a kezemből.

Visszatérve a veszélyes kilókhoz, ilyen napi rutinnal ez nagyon kemény feladat. Büszkén jelentem, hogy nekem sikerült 15 veszélyes kilótól megszabadulnom, és még 10 veszélyes következik. Nem ment gyorsan, s bizonyos orvosi segítség, felügyelet nélkül szinte lehetetlen lett volna.

Mit is keres ez a pár sor itt egy olyan oldalon, ahol csodás ételekről, s ahhoz kötődő élményekről oly bőven olvashatunk, hogy a képek alapján már szinte az ételek ízét, illatát is érezzük. Hát csak azt, hogy elmondhassam, milyen földöntúli élmény egy erősen csökkentett színhidrát-tartalmú, nagyon vékony szelet, roppanósra pirított kenyér és zsírszegény kefir mellé elfogyasztott 3 dekányi pulykamellsonka és 1 grapefruit. Aztán, mint egy hős hadvezér ellenállni, annak, hogy három vastag szelet kovászos kenyérrel folytassam, szalonnával, kolbásszal a tetején. Kulcsra zárom inkább a konyhát, s felidézem magamban a roppanó, vékony, alacsony szénhidrát-tartalmú kenyér, s a belőle itt-ott előbukkanó magvak illatát és látványát, s annak emlékét, mily örömmel osztottam be a 3 dekányi pulykamellsonkát, nehogy akár a kenyér, akár a sonka utolsó kis fecnije is egyedül maradjon, miközben vágyakozva pillantottam a hideg kefirre, melyet a sonkás kenyér és a gyümölcs között terveztem elfogyasztani, hogy aromás, hűvös, selymes és fényes, simogató savanykássága a sonkától és a kenyértől elkülönítve legyen élvezhető, szaporítva imígyen az ízek orgiáját.

Ó, jaj, és képzeljétek, a gyümölcs még hátravan! Már az is öröm önmagában, ahogyan megcsodálom az előbukkanó gerezdeket, amint éles késsel megszabadítom a bőrétől. Majd következik a gerezdek megtisztítása a köztük lévő vékony hártyától, hogy csak és kizárólag a lédús rostok mosolyogjanak a tányéron.

És ím, csodák csodája, éhségem elszállt, kocsiba gyorsan, irány a színház, kávé, két bogyóval. Ebéd, gyöngyöző húsleves tészta nélkül, sok zöldséggel és fél kisujjnyi hússal, vacsora, kevés sovány sajt, gyümölcs.

Mínusz 15 veszélyes kiló és ilyen menü mellett az energiám a kétszerese annak, ami egy éve volt.

Illusztráció: Pixabay.