Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni. Ugyanolyan ízletes és bőséges a főztjük, mint a felkapott éttermeknek, csak egyszerűbb a bútorzat és az étkészlet.

Nincs csapolt sör, viszont lényegesen olcsóbb az étel, mint másutt. Rendelhetnek féladagot a kis étkűek. Ezt a lehetőséget kihasználva két kisadag douradát kérünk és egy vegyes salátatálat. A pincér jóindulatúan azt javasolja, hogy rendeljünk egy egész adagot és arról a tálról szedegessünk mindketten. Így jobban is járunk, mert a két kis adag többe kerül, mint egy nagy.

Amíg a grill-lapon kisüti a szakács a halunkat, a pincér előételnek egy tálka olajbogyót, kenyérkockákat és frissen kisütött éttermi specialitásként ajánlott forró halfánkokat hoz. Kinézetre és ízre is olyan olajban kisült tészta, mint a tócsni, csak a hagyma és a liszt közt haldarabkák is vannak. Nem lehet neki ellenállni, pláne azért, mert már asztalon van a harmatos üvegkancsóban kihozott gyöngyöző, könnyű fehérbor is.

A dourada bébiburgonyával egy nagy tálat beterít. Olyan derekas adag, hogy ketten degeszre esszük magunkat. Ez a mélytengeri ragadozó hal a háromsoros fogsorával kagylókat és csigákat bont fel, néha tengeri növényeket is elfogyaszt. Abból eredően, hogy lágy húsú tengeri állatokkal táplálkozik, a hófehér húsa omlós, vajpuha és enyhén sós. Közkedvelt portugál étel, a legtöbb étterem étlapján szerepel. Kár lett volna lehagyni a kocsmakalandtúránk színes palettájáról. A salátát szőlőből készített balzsamecettel és olívaolajjal ízesítették.

Említésre méltó még, hogy a portugál emberek kiegyensúlyozottak, barátságosak és udvariasak. Ha meglátnak valakit a járdasziget szélén állni, rögtön leállítják az autójukat és átengedik. Mogorva, trágárságokat ordibáló, öklüket rázó sofőrrel az eltelt egy hét alatt nem találkoztunk. Civakodó, dulakodó embereket sem láttam. Ha betér valaki egy boltba vásárolni és rákérdez egy termékre, az eladó töviről hegyire elmagyarázza az eredetét, az összetevőit és a jellegzetességét. Igaz, hogy így kissé hosszadalmasabb a vásárlás, de a többi vevő sem türelmetlenkedik, amíg sorra kerül, mert a portugálok jogosan büszkék a termékeikre – halaikra, boraikra, zöldségeikre –, szívesen beszélgetnek róluk.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel