Petrőczi Éva: Almás pite-óda
Már több Finy Petra-gyerekkönyvet olvastam-ismertettem lelkesen, de csak ez a mostani Almás pite-kötet ébresztett rá igazán tetszésem egyik forrására. Olyannyira, hogy Petra műveit ízlelgetve eszembe jutott minden idők egyik legszerethetőbb, az évtizedek során nem halványuló élményeket kínáló írója, akit bízvást merek az ő „lelki elődjének”, akár tiszteletbeli író-nagypapájának nevezni. Ő pedig nem más, mint Erich Kästner, akinek egyik döntő fontosságú mondatát mindmáig nagyon szeretem, s még szót sem kell fogadnom neki, hiszen hétszeres, hetvenkét és fél éves, paleo finomságokat fabrikáló, katicakötényes (tekintsenek most engem a könyv Pöttyös nagymamája egyik alfajának!) nagymamaként sem esik nehezemre kislánykori énemet megőrizni. Ez a halhatatlan kästneri bölcsesség pedig így hangzik: „Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad.”
Kapásból három Erich–Petra párhuzam jutott az eszembe a falatozási és szeretetmotívumokkal ízesített családi meséket olvasva, kóstolgatva. Az első és legerőteljesebb a Május 35-ben bukkan fel, amelyben a kis Konrád és agglegény nagybátyja, Ringelhut patikus a legképtelenebb „menük” habzsolásával is múlatja az időt, nem csak egy csendes-óceáni túrával. Ezt azonnal észrevettem, amikor az Almás pite remek zárómeséjét, A furcsa ételek ünnepét elolvastam. Ebben a fejezetben a folyvást mozgó Huppancs kutya, vagy éppen egy sün és egy őzcsalád mutatványaival is színesített Virág-família meggondoltabban táplálkozó tagjai, Apa, Anya, Brúnó és Bébibaba elutazik. Ennek örömére a nagyobbik lányunoka, Betti, és a hozzájuk utazó Nagyi nem éppen gyomorcsendesítő „furcsa ételek” ünnepet tart, amelyben – többek között – csokipudingot esznek sült kolbásszal, vagy akár körözöttes kenyeret áfonyás muffinnal. Esetleg éppen sült krumplit eperlekvárral… A szokatlan lakomák során bekövetkezik a csoda: Betti (bár korántsem végleg) rendet rak a szobájában.
Ami a Virág család íz-védjegyét illeti, az bizony egyáltalán nem a róluk (is) szóló dalban sütögetett rántott béka, hanem a történetekben vissza-visszatérő piték, legyenek bár (csúcs kedvencként, családi közösségteremtő hamiként) almásak, vagy meggyesek. Lásd a Szalad a piknik, vagy a Nagyi születésnapját felidéző Almás pite című epizódokat. Ez a szeptemberi, közös almáspitézés nem a falánkság ünnepe, hanem kedves családi „szertartás”, a finom tésztában ott lapul mindenkinek a saját almája, s a legújabb családtag, Apa testvérének menyasszonya is az Alma Liga – hadd nevezzem most így – teljes jogú tagja lesz a születésnappal egybekötött eljegyzésen. Ettől a szenvedélyes almáspitézéstől megint Erich Kästnerhez kanyarodhatunk, emlékezzünk csak A két Lottiban a fürtös hajú Louise szenvedélyes palancsintamániájára, vagy a Három ember a hóban monomániás (és olykor álruhás) milliomosára, aki jóformán csak főtt marhahúson és főtt tésztán él!
De azért ne süllyedjünk el az almás pite szeletek mélyén. Akad itt megható esküvőitorta-história is, a Három testőr, amelyben Nagypapa, Apa és Brúnó megóvják az ünnepi tortát Huppancs kutya támadásaitól, s – jelképesen – a menyasszony, Eszter korán meghalt édesanyja is együtt ünnepel a lányát oly nyílt szívvel fogadó Virág-dinasztiával. Ugyanígy nagyon kedves és nagyon adventi az Érted táncolok, Apa!, amelyben Betti és Virágék egész „csokra” segít abban, hogy Betti barátnője, Sári, bár törött lábbal, mégis táncolva és finom mézeskaláccsal fogadhassa még karácsony előtt egy balettbemutatón apját, aki már egy másik házasságban, s egy pici babával él. S akit nagyon megérint Sári hősies, zongoraszéken pörgő-forgó tánca, s szinte Fahidi Éváéra emlékeztető helytállása.
A „pitétlen” közjátékok sorából én a legjobban a Nagypapa villamost vezet és a Nagyi búvár lesz címűt szeretem, mert hiszek a megvalósult álmokban. Elvégre, miért ne vezethetne villamost (persze utasok nélkül és szakmai felügyelettel) egy hetvenedik születésnapját ünneplő könyvtáros és könyvrestaurátor nagyapa? S miért ne láthatná meg életében először a tengert, ötvenedik házassági évfordulójukkor, ráadásul két lakókocsiba gyömöszölt családja társaságában, egy évtizedek óta az Adriára vágyakozó nagymama? Aki, ügyes búvárpalántaként még egy kisebb „kék barlangot” is fölfedez.
Azt hiszem, ez minden Finy Petra-könyv közös titka: a hétköznapokban, amikor annyi tagadás, annyi „nem lehet!”, „nem szabad!”, „nem telik rá!” közepette élünk, nagyon jól esik ilyen, életkedvet, vidámságot, ötletességet kínáló történetekkel találkoznunk. Nem hamis vigaszként, csak olyan életerősítő kis adagokként, mint egy-egy harapás, tökéletes almás pite!
Bogdán Viki szöveghű rajzai pedig szinte izgő-mozgó színes filmmé avatják a kötet minden meséjét!
Finy Petra: Almás pite – Mesék családi ünnepekről és együttlétekről | Bogdán Viki rajzaival | 21. Század Kiadó, Budapest, 2023 | 88 oldal, 4890 forint | A nyitóképen és a szövegben részletek a könyvből.
