A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak. Az írás svédországi településnevek sora, olyan, mintha valakinek az jutna eszébe, hogy egy ilyen kendőre ezeket írja: Szigetszentmiklós Dunaharaszti Alsónémedi Gyál Jászberény Karcag Debrecen…

Harminc éve élek Svédországban, és szeretem a svéd települések nevét. Igyekeztünk bejárni azokat, amit lehetett, ennek ellenére a kendőn szereplő helységek nagy része ismeretlen számomra. Na jó, Vadstenát például tudom, jártam is benne, ott nyugosznak Szent Birgitta földi maradványai. Linköpingben megcsodáltam a szép katedrálisukat. Linköping közelében különben kurd esküvőn vettem részt, a vőlegény meghívottjaként – ami többek közt egy egyórás körtáncban való részvételt jelentett.

No de hogy kerül a Kantinba a mi kopottas konyhakendőnk? A magyarázat: szeretem a színét, ezt a meleg vörösesnarancsot. Mindig felderülök, ha látom; lehet, el sem hiszitek, barátaim, ízesebb a látványától az étel. Az édes édesebb, a savanyú savanyúbb tőle.


Fotó: Gergely Tamás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel