Szentmiklósi Tamás: Forradalmi hevület

1968 augusztusának egy verőfényes délutánján, a diákforradalom egyik lázas napján a Columbia University politológia professzora kétórás előadást tartott a fogyasztói társadalom személyiségromboló következményeiről egy párizsi egyetem zömmel hosszú hajú srácokból és virágmintás szoknyát viselő diáklányokból összeverődött hallgatóságának. A kopott farmerben és trikóban emelvényre lépő professzor, aki maga sem sűrűn járt fodrászhoz, többszörösen összetett mondatokban, pengeéles logikával vezette le, hogy mibe torkollik a fogyasztási javakban való tobzódás és a birtoklási vágy kielégíthetetlensége. Az előadást spontán és oldott hangulatú beszélgetés követte, bárki bármit kérdezhetett az előadótól, aki a maga lezser stílusában mindenre válaszolt. A diákok szeme csillogott, egy-két lány szíve a szokottnál hevesebben vert. Az esemény végét dübörgő zene jelezte, a kor hangulatához híven: kőkeménynek tűnő beat.

A mélyenszántó előadás után a politológus, akinek minden költségét a vendéglátó intézmény fedezte, többfogásos vacsorát fogyasztott el egy előkelő, de legalábbis exkluzív párizsi étteremben. A történelmi hűség kedvéért álljon itt a menü:

• Fürjleves sajtkrémes pirítóssal
• Marhanyelv hideg aszpikban
• Kakas vörösborban
• Lyoni kacsa
• Borjúsült zöldségfélékkel
• Francia sajttál

Az egyes fogásokhoz természetesen más-más bor dukált.

Igen ám, csakhogy fizetéskor a professzor indulatos szóváltásba keveredett a pincérrel, mert sokallotta a számlán szereplő összeget. Már-már dulakodás lett a dolog vége, amikor a hajcihőt megelégelve kénytelen-kelletlen lenyelte a mérgét, kifizette a cechet, és feldúlt állapotában taxival tért vissza a szállodához. A szobába érve rávetette magát a minibárra, s megivott mindent, amit csak talált benne. Másnap reggel hasogatott is a feje az elfogyasztott viszkitől, vodkától, bortól és sörtől, úgyhogy természetesen taxival ment ki a repülőtérre.

Illusztráció: Pixabay.