Lizik Zolinak és Amerika minden magyar reformátusának

Városok, arcok.
De semmi nem marad
úgy meg, kövületként,
bennem, mint
két szürke-piros
bonyhádi lábas
a bridgeporti bolhapiac
vackai közt.

Gyökeret verni vajon
kinek segítettek?

És kinek mi segített
átlendülni oda,
ahol az új haza már otthonosabb? …

Élők, túlélők.
Vedlőfalú, forró, áporodott házban
és palotában ugyanúgy él
(mint aki mintát
másolgat!),
valamennyi, a két nyelv
döcögőjén
szüntelenül röpülve-bukó
utasok ők.

Én, az Újvilágban
első lépteit próbálgató
szolgálóleánya a szónak
(e szó ama régi, nem-feledett!),
többet, mást nem adhattam nekik:
olykor, egy-egy percre, talán –

megállítottam a hintát.


1985-ös amerikai–kanadai előadókörutam emlékére.


Fotó: Petrőczi Éva, 2025.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel