Börzsönyi Erika: Amikor a fiam vegetáriánus lett
Amikor a fiam vegetáriánus lett, egy világ omlott össze bennem. Egészen pontosan a hagyományos mindenevő világkép. Addig hagyományos konyhát vittem, olyan ételeket főztem, amiket az anyámtól, ő pedig a nagymamámtól tanult. Mivel mi palócok vagyunk, sok krumplis ételt ettünk, tésztákat, és amit lehetett, azt bőven meglocsoltuk tejföllel. Beleértve a húsételek többségét is.
Én szeretem a húst, bár a hagyományos, fűszeres, zsíros magyaros ételeket kevésbé, inkább a könnyű, csirkehúsból készült étkeket kedvelem. Emlékezetem szerint marhapörköltet fiatal felnőtt koromig nem is ettem. Ebben persze szerepet játszott a marhahús ára is, meg az a tény, hogy falun az ötvenes, hatvanas években nem lehetett kapni. Csak a felnőttek elbeszéléseiből hallottam róla, hogy létezik olyan étel. El sem tudtam volna képzelni, hogy a kedves bocikat, akik tejet adnak, megeszik.
A fiam is hozzám hasonló étrenden nőtt fel: egytálételek, levesek, főzelékek, húsételek, tészták. Ha módjával is, de mindig került hús a család asztalára.
Kezdettől fogva izgatott a kérdés, miért lett a fiam vegetáriánus? Egy napon megkérdeztem tőle, mert valamiféle életfilozófiát sejtettem mögötte. Érdekes, és kissé rendhagyó a történet, amit elmondott nekem.
Két kedves kutyájával falatozott a konyhában, borjúpárizsit evett éppen, amit akkoriban nagyon kedvelt. És a két kutya felsorakozott szépen az asztal mellett, türelmesen várva, hátha nekik is leesik valami. Ahogy elosztotta hármuk között a falatokat, eszébe jutott, hogy ezzel az erővel akár a kutyákat is megehetné! A gondolat bizarr volt, de elhatározás, majd tett követte. Ennek tíz éve már.
Amikor a fiam vegetáriánus lett, át kellett hangolnom a főzést, és a húsételeket mellőzni, illetve pótolni. Már nem laktunk együtt, így aztán ha meglátogatott, külön főztem neki. Csakhamar rájöttem, hogy a neten található bőséges vegetáriánus receptkínálat követése számomra megoldhatatlan. Annyi ismeretlen, és mellesleg igen drága hozzávalót soroltak fel, hogy azonnal elvetettem őket.
Törtem a fejemet, mivel járhatnék a fiam kedvében, aki túl a harmincadik évén vegetáriánus lett. Rájöttem, hogy az a konyha, amit gyermekkoromban megismertem, és később elsajátítottam, lényegében nem áll távol a vegetáriánus étrendtől. Nagyszüleim konyhájában a hús ritka vendég volt, többnyire csak vasárnap és ünnepeken került az asztalra.
Felsoroltam magamban az általam ismert zöldséges, krumplis, tésztás ételeket, akkor még a tojás és a sajtok is belefértek az étrendbe. Kiderült, hogy milyen bőséges a választék! Közös ebédeink során egyikünknek sem volt hiányérzete. Csak például a hagyományos kolbászos rakott krumplit gombás-cukkinis raguval készítettem. Szerencsére éppen nyár volt, és rengeteg zöldséget lehetett kapni, jó áron.
Káposztás és krumplis tészta, kőleves, tojás- és paradicsomleves, gomba sokféleképpen, lecsó, ezek voltak az első ételek, amiket elkészítettem neki. Néhány év alatt belejöttem, és kísérletezni kezdtem a rakott ételekkel, amelyekben a húst szója granulátummal pótoltam.
Egészen addig, míg egy napon a fiam közölte velem, hogy vegán lett.
De az már egy másik történet lesz.
Illusztráció: Pixabay.
