Nem értem, mi ütött belém ma délelőtt, de mintha unokaöcsém hangját hallottam volna. „Az a lényeg, ha főzöl, hogy ne told túl, mert ha az alapanyag jó, nem kell bele még két tucat ez meg az, csak mert azt gondolod, attól jobb lesz. Ettől többnyire a nagyszerű alapanyag íze, aromája, harmóniája, alapértéke vész el” – mondta, s elém rakott egy szelet fogas filét, aminél jobbat életemben nem ettem. „Pici vajon, kevés sóval oldalanként 3 perc” – tette hozzá.

Azóta megfogadom, amit mond, elvégre ő a séf, ő dolgozott Amerikában néhány évet. Van olyan étterem, ahol most is az ő receptje alapján főzik a gulyást. Mert bizony amikor az amerikai recept szerint készített úgynevezett gulyást megkóstolta, azt volt bátor mondani az akkori séfnek: lehet, hogy Ön szerint ez jó, de hogy nem authentic hungarian goulash, az biztos. Aztán nekilátott. Amikor a főnök megkérdezte, miért gondolja így, Krisztián így válaszolt: „Nézze, nekem még a nevem is Gulyás, én ne tudnám, mi az authentic hungarian goulash?” Egy szó, mint száz, megfogadtam a tanácsát, és azóta nem tolom túl.

A 2025-ös év meglehetősen erős turbulenciái csak most adtak időt arra, hogy ne csak szakmáról, színházról, zenéről és viharokról írjak, hanem egyéb örömökről is. Amikor az ember picikét túllépi a hetvenet, mint én is, bizonyos rábeszélések és a hipochondria diszkrét, de nem elhanyagolható támadásainak engedve, rendszeresen részt vesz különféle orvosi vizsgálatokon, szűréseken. Nem részletezem, csak a lényeget mondom: fogynom kell tizenöt kilót, az sem baj, ha kicsit többet.

Egyelőre büszkeséggel tölt el, hogy tíz hét alatt nyolc kiló már lekopott. Ráadásul úgy, hogy sohasem éheztem. A kulcsszavak: cukor nélkül (helyette eritrit, sztívia), szénhidrát nélkül (max. 5 deka), zsírok nélkül (legfeljebb kevéske olívaolaj, esetleg fél diónyi vaj), alkohol nélkül – hát, ez elég nehéz.

Az utóbbi szabályt ma megszegtem, mert a hűtőmben pihent egy üveg olaszrizling Brickner Szabolcs pécselyi pincészetéből. Azt hiszem, sokan ismerik ezt a nevet. Ő egy rendkívül tehetséges fiatal operaénekes, ráadásul tenor, a világ sok színházában énekelt már, a legutóbb itthon, a Magyar Állami Operaházban mint Lohengrin állt színpadra. Hiába, a tehetség az tehetség, és mint Szabolcs esetében is, ez nemcsak a színpadon, de a tőkék körül és a hordók között is érvényesül, a bor ugyanis szenzációs. Nyolc kiló mínusz után bűntudat nélkül csúszott le másfél deci.

Ott kezdtem, hogy mintha az unokaöcsém hangját hallottam volna… A képeken az eredmény látható, felvonásokra osztva. Garnéla, háromféle paradicsom, fokhagyma, petrezselyem, olívaolaj, balzsamecet, só, csili.

A garnélát csak akkor tettem rá, amikor az összes többi alkatrész már szinte elkészült. Ez sütőben 200 fokon 15 perc. Aztán rá a garnéla, s csak nagyon kevés olívaolaj a tetejére, és vissza a sütőbe még 5 percre.

Az asztalon még reszeltem rá egy csapott evőkanálnyi öreg, kemény parmezánsajtot. Mindez kenyér nélkül, illetve két vékonyka szelet – szeletenként kb. 1 deka – ropogós Wasa Delicatess társaságában.

Érdemes kipróbálni. Legközelebb frutti di mare lesz a paradicsomágyon garnéla helyett.


Fotók: Gulyás Dénes.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel