Sárkány Viktória: Konyhai megtérés kiábrándultaknak

A hideg és ködös idő, valamint a világ hírei ellen védekezve úgy döntöttem, a hétvégét a konyhában töltöm. Abban ugyanis még lehet bízni, hogy a cukor édesít, a zsír mindent mélységgel tölt el és omlóssá tesz, a savak és a hő megteszi a magáét. A dolgok rendjébe vetett hit a konyhában még mindig érvényes. De hogy ne csak biztonsági játékot játsszak egy tepsi sütivel, bevillant, milyen régóta sóhajtozom, hogy zurek levest kéne csinálni, teljesen ráfüggtem lengyel kirándulásaimon a savanykás ízére. Mivel egy ideje már tudom azt is, hogy a lengyel boltban lehet kapni olyan speckón fűszerezett rozskovászt, ami a zurek leves lelke, csak idő kérdése volt, hogy nekiugorjak. Egészen elkötelezettek persze maguk is kikeverhetik a fűszeres rozskovászt, de akkor legalább négy napra előre kell tervezni – ennyi idő kell, míg a kovász bevetésre kész lesz.

Ugyancsak a lengyel boltban lehet kapni fehér, fokhagymás kolbászt, ami szintén fontos elem. Magyar paprikás kolbásszal csak egy szokatlanul savanykás krumplileves lesz a végeredmény – ami persze szintén jó, csak az nem zurek!

A leves egyébként egy sima zöldséglevesből indul, amibe a zöldségek kiemelése után beleborítjuk a kovászt, nem spórolunk a tárkonnyal és majoránnával (a majoránnának van valami óvilági, nagymamás hangulata, mostanában nagyon szeretem), megfőzzük a fehér kolbászkákat a levesben, lehet még kicsit habarni; klasszikusan a krumplin kívül más zöldséget nem teszünk vissza bele, viszont főzünk mellé tojást, amit felvágva, vagy egészben a levesünkbe rakunk. Friss – naná, hogy friss – kovászos kenyérrel, boldogan tunkoljuk!

Utána egy tartalmasabb sütemény dukál, én almáspitét ajánlok, kis gyertyafény, könyv, például a Tamara de Lempicka elképesztő életéről szóló, hogy a lengyeleknél maradjunk, és a világ rendje máris kicsit visszaáll. Smacznego!

Fotók: Sárkány Viktória.