UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Megirigyelve Márta kagylós hajóebédjét, és kihasználva a magányosan eltöltött hétvégét, egy könnyű tengeri ebédet rittyentettem magamnak. Sajnos nem egy adriai halpiacon, hanem egy pesti halasboltban vásárolhattam meg nagy kedvencemet, a tintahalat, illetve egy marék rákocskát.
Az úgynevezett „Eszti sajtos” receptje egy sajtcédulán maradt fenn a családi archívumban.
Születésnapra az ember rukkoljon elő valami különlegessel, ugyanakkor ne vigye túlzásba, mert egy drága ajándék viszonzása akár kellemetlen helyzetbe is hozhatja a visszaköszöntőt később.
Hasonló étket főznek Szatmárban is, cinke néven, még fesztivált is rendeznek a tiszteletére Szatmárcsekén, minden év februárjában. Jó hely az, nagyon értenek a szilvalekvárhoz és a pálinkafőzéshez, és persze a költészethez is!
Vízben főtt krumplihoz annyi rétesliszt, hogy megálljon a kanál benne. Sokáig kellett keverni, míg összeállt. Anyám a tenyerében formázta.
Indítottak nekem egy rovatot Nagymama tanácsai címmel, ebbe írtam a gyorsan elkészíthető, olcsó, ám ízletes mártásaim, leveseim, húsféléim receptjeit.
Amíg a matrózok az elemekkel küzdenek, vagy éppen henyélnek a fedélzeten, én a hajó gyomrában szorgoskodom, hajószakácsi teendőket ellátva.
Kicsinéninek van egy receptje, amiből akármit meg lehet főzni. Nem csak ezt-azt, hanem konkrétan bármit.
Ott jártamban szerettem volna bekapni valamit, és az éttermi részlegen – a „rémségek kicsiny boltjában” – egy kínai kifőzdére esett a választásom. „Édes-savanyú leves és zöldséges marhahús-csíkok vegyes rizzsel” volt a menü neve.
