Mártonffy Zsuzsa: Répatorta-repeta
Hosszabb idő után újra.
Hosszabb idő után újra.
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
A Tottenham Court Road környékén bóklászom, nem tudok betelni a sokszínűséggel, mulattatnak a hóbortos figurák, akik mindig tudnak meglepetéssel szolgálni, néha iszom valahol egy sört, hogy csillapítsam nem a szomjamat, hanem az éhségemet.
Osztrák autópálya-pihenő. A bisztróban a kávé mellett a pizzát is érintőképernyős terminálon kell megrendelni…
Napra pontosan.
Reménytelennek tűnik mindegyik nevet ismerni, mert állítólag ma már több mint négyezer különféle körtefajról tudunk. Amúgy a Lehel piacon nagyon egyszerű ez, mert többnyire csak ezt írják: Édes…
– Holnap jön a hogyishívják… Minek jön? / Megint süthetünk… És nem tudom, hogy mit!
Minden mozzanata szép kihívás…
Milánói jelenet.
Tel-Aviv Karmel piaca mindig tele van. A környékén jó vendéglők találhatók.
Apám hétvégén meglátogat, és elvisz a vasútállomáson túli cukrászdába.
Sokan ismerjük és szeretjük Bauer Barbara A leggazdagabb árva című regényét, amelynek novellafüzér-szerű folytatásában Békés megye egyik legjelesebb jótevője, Krisztina nem csupán mély hitű és jótékony teremtés, hanem igazi konyhaművész is.