Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Önkiszolgáló
Töltsetek magatoknak…
Töltsetek magatoknak…
Amikor néhanapján eljutok Lisszabonba, soha nem hagyom ki Alfamát, ahová a legendás 28-as villamossal lehet elkecmeregni a belvárosból, és ez a kecmergés olyan utazás, amire örökké emlékezni fogsz, amíg csak élsz.
Svédországban a húshagyókedd szokását manapság a húshagyókeddi süteménnyel kapcsolják össze (svédül semla, vagyis zsemle).
Az őszi szünetben Larnakában üdültünk a lányaimmal és az unokákkal. Első este az óvárosban egy kis étterem járdára telepített teraszára ültünk be vacsorázni.
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában / minyonokat vettem, biztos, ami biztos, / majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén / kalapáccsal fejbeveregettem a diókat…
Medzsuról és tintahalról nem mondjuk, hogy szép, mindkettő a csúnyaság szinonimája, pedig ilyenkor tényleg szívet melengető látvány…
A januári fagyban aprócska öregember kuporog valami rozzant suszterszéken a nagyváros egyik forgalmas járdáján. Előtte fehér gyolccsal leterített láda, rajta a szerény portéka: három, egyenként tíz, húsz és harminc tojást tartalmazó kartontálca…
Mindig beköszönt…
Megtanultuk, hogyan lehet újítani, vagyis az otthoni receptek alapanyagai mellé újat bevinni.
Ha az ember lánya minden formában szereti a csokoládét és pont Madridban jár, akkor nem hagyhatja ki a város egyik legrégebbi és leghíresebb csokoládézóját…
Amikor Fruzsi látta, hogy tetszik a kék tál, amit ő valahol egy használtcikk-kereskedésben böngészett potom áron, egyből nekem ajándékozta, legyen a tiéd, vidd haza, mondta. Így lett az én tulajdonom.
Lila és fekete.