Sárkány Viktória: Tikkadt nyári és hűvös téli (más)napok sztárja – a savanyúkáposzta-lé
A piacon a hordóban árult káposzta mellé a legtöbb helyen bagóért adnak egy liter levet, ami hosszan eláll a hűtőben, és könnyen kikapható a hűtőből.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
A piacon a hordóban árult káposzta mellé a legtöbb helyen bagóért adnak egy liter levet, ami hosszan eláll a hűtőben, és könnyen kikapható a hűtőből.
A mélyenszántó előadás után a politológus, akinek minden költségét a vendéglátó intézmény fedezte, többfogásos vacsorát fogyasztott el egy előkelő, de legalábbis exkluzív párizsi étteremben.
Az eső hirtelen újra rákezd, be kéne menekülni valahová. Ott egy kávézó, az talán jó lesz; átugrunk egy tócsán és már bent is vagyunk.
Ebéd után még egy utolsó mártózás, / aztán szedelőzködés, vissza az üdülőbe. / Végig a plázson, libasorban, ügyelve, / hogy ne tiporjunk senkinek a plédjére, rüsztjére, keresztrejtvényére.
– Holnap jön a hogyishívják… Minek jön? / Megint süthetünk… És nem tudom, hogy mit!
Minden mozzanata szép kihívás…
Csipkebokor ég,
Látom benne Istent és
A hecsedlit is
Stockholm, kert. 6 négyzetméter. Kezelése történik nagy gonddal. Kettéosztva – virágokra és fűszernövényekre.
A kávé az etióp fennsíkról terjedt el szerte a világban, és a neve a „káfá” volt…
Szerette a kalácsomat. Fontam örömből, fontuk együtt a lányommal, ünnepekre, hétköznapokra. Aztán fontuk, mert megkívánta, mert kívánt még valamit…
A homlokát egyfolytában ráncoló Beleznay Kázmér a laptopja fölé hajolva írta a cikket a zsibongó étteremben, s már alig várta, hogy a végére érjen…
A Tusnádi utca közepén jártam, amikor megszólítottak. / – Kisfiú! Gyere ide! / (Ezzel nem csak az volt a baj, hogy nem voltam kisfiú, / egy tizenkét éves nem kisfiú már, / Jancsi sem voltam, mert hiányzott mellőlem Juliska.) / – Kisfiú! Segítenél? / A néni egy garázsajtóból hunyorgott.