Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #34 – Depresso Kitchen, Eger
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
Több évtizede már, de még ma is úgy idézik fel a nővérek azt a régi nyarat, mikor Sándor brassóit főzött a vendégeknek.
Folyton versengtünk. A görögdinnyét illetően például abban, hogy ki tudja szebben megfaragni.
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Apám rendelt, a pincér megterített, s az asztal közepére helyezett egy kenyereskosarat. Balga tett volt, legalábbis szerintem.
Ha valaki nem tudná, a szalonnázásban az a jó, hogy az ember levág egy karéj kenyeret, feldarabol hozzá egy szép fej veres- vagy lila hagymát, szeletel egy kiadós adag szalonnát.
Az Orbán téren néhány év múlva nyílt egy ÁFÉSZ is. / – Kérek egy rúddal – szólt a férfi a hentespultnál. / Életemben akkor láttam először, / hogy valaki egy egészet kér…
…és véletlenül felfedezzük milyen lehet a / horvát vacsora, reggeli, ebéd.
Egy korty forró kávé.
Amikor késő délután még mindig süt a nap.
A vonat mindjárt bent van, jegyem nincs. Rohanok a pénztárhoz. Megkocogtatom az ablakot. Lassan nyílik, olyan lassan, hogy elönt a méreg.
Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél…
A piacon a hordóban árult káposzta mellé a legtöbb helyen bagóért adnak egy liter levet, ami hosszan eláll a hűtőben, és könnyen kikapható a hűtőből.