Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #27 – Kiskakukk
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.
Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött: / „Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…” / About 90 years ago, my father’s poem began like this: / „The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.
– A kihívás a következő: meg tudod enni tíz apró harapásra ezt a rózsadesszertet? – Ne nevettess, Botond, világéletemben falánk és édesszájú voltam, nekem egy ilyen praliné hamm, egy falat csupán. Jöhet a következő.