Eugenia S. Lee: A medzsu szépsége
Medzsuról és tintahalról nem mondjuk, hogy szép, mindkettő a csúnyaság szinonimája, pedig ilyenkor tényleg szívet melengető látvány…
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Medzsuról és tintahalról nem mondjuk, hogy szép, mindkettő a csúnyaság szinonimája, pedig ilyenkor tényleg szívet melengető látvány…
Megtanultuk, hogyan lehet újítani, vagyis az otthoni receptek alapanyagai mellé újat bevinni.
Amikor Fruzsi látta, hogy tetszik a kék tál, amit ő valahol egy használtcikk-kereskedésben böngészett potom áron, egyből nekem ajándékozta, legyen a tiéd, vidd haza, mondta. Így lett az én tulajdonom.
Az őszi ciprusi utazásunkat megelőző esten az 1913-ban alapított Kiskakukk étterembe ültünk be a lányommal […]
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.