Zsubori Ervin: Mézeskalács-trió
Az idei karácsonyi mézeskalács nálunk Anya-Lánya projektként készült, erőteljes zenei aláfestés és édeskés illatfelhő kíséretében. A végeredmény három markánsan eltérő kollekcióban öltött testet.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Az idei karácsonyi mézeskalács nálunk Anya-Lánya projektként készült, erőteljes zenei aláfestés és édeskés illatfelhő kíséretében. A végeredmény három markánsan eltérő kollekcióban öltött testet.
Aztán szombat reggel bekattant, mit csinál az ember egy semmittevős hétvégén, ha a gyerekek is otthon vannak vasárnap: sóletet.
Az ihletetten izgatott gyártási folyamatot – a kényes pillanatokban a „saját levében” gasztroblog ügyeletesével folytatott tárgyszerű online konzultációtól sem riadva vissza – Ira menedzselte végig, beleértve a többlépcsős krémezési szertartást is.
Karácsonyi népszokás, amit Nagyitól tanultam. Ma már nagyon kevés ember tudja, hogyan kell kötözni a cukrot, azaz a szaloncukrot felerősíteni a fenyőfára.
Gyorsan belógatták a nyerset a legnagyobb lángnyelv közepébe, csak túl legyenek a fojtó, füstös szertartáson, nem számított, hogy fellobban minden egymás mögé tűzdelt összetevő, de még a bot is.
És két óra múlva, persze összefagyva, meg is találom, amit keresek: Trattoria Dona Onesta (rólam van elnevezve: az őszinte nő).
Görögországba tartó Vas megyei barátaink megajándékoztak bennünket pár doboz házi tojással, majd néhány nappal később a Nyírségben járva jutottunk hozzá újabb doboz friss tojáshoz. Mi legyen vele?
A csúcsos káposztát, más néven Filderkáposztát (Brassica oleracea), a Stuttgart környéki Filder vidéken termesztik. Kerek rokonától helyes kis sipkája különbözteti meg, mely érzékeny lelket és finoman feltekert leveleket takar.
Régóta foglalkoztat, hogyan lehet liszt és cukor nélkül finomságokat sütni. Nahát, most sikerült, de nagyon!
Milyen vásárfiát lehetne hazavinni a szigetmonostori PirosLábos Fesztiválról, ahol a Fő utca portái megnyílnak és a helyi termelők megmutatják: ki mit tud?
Ilyen píár mellett még jó, hogy elfogyott! – fakadt ki a házigazda az egyik Arnolfini Fesztiválon, amikor személyesen szerettem volna megkínálni az általam hozott ételből, de a tálalás után nem sokkal már egy szem sem volt belőle. Az üres tál melletti cédulán ez állt: „Borzasztóan ronda és borzasztóan finom spenót labdacsok Cauli módra”…
Reggel leugrottam a halpiacra. A Metro áruházban jártam és nem hagyhattam ki a halas pultot. A halászok jól ismernek, hiszen hetente többször vásárolok náluk. Az eladótól kértem egy tőkehal filét, valamint két nyurga makrélát.