Torma Cauli: Az első quiche
A quiche valahogy eddig kimaradt az életemből. Így amikor felkérést kaptam, hogy készítsek egyet az Arnolfini Gastro Fesztiválra, nem mondtam azonnal igent, de megígértem, hogy teszek egy kísérletet, aztán meglátjuk.
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
A quiche valahogy eddig kimaradt az életemből. Így amikor felkérést kaptam, hogy készítsek egyet az Arnolfini Gastro Fesztiválra, nem mondtam azonnal igent, de megígértem, hogy teszek egy kísérletet, aztán meglátjuk.
A zen titkok egyike – nem állni le a hagymaaprítással a megszokott mennyiség kétszeresénél sem. Nem siettetni, de végigkísérni a fonnyadásukat, az átlényegülést, a szafttá nemesedést, ugyanis ez adja minden hasonló étel testét.
Az általános szokással ellentétben, nem a vendég, hanem a házigazda ihat először, ő a kóstoló. Szükség esetén rátölt, kevergeti.
Korán besötétedő télestéken a tűzhely vasajtós sütőjének rostélyára tettük a krumplikat héjastul, mindazonáltal gondosan lesikálva, illedelmes rendben…
Úgy alakult, hogy macskás pitét sütöttem a kolléganő szülinapjára. Na, nem úgy macskás…
A pusztába kiküldött tudósító, aki télen a tévében nézte végig a csegei komp és kezelője, Jani drámáját, egy szép pünkösdhétfői napon a felújított, muskátlis ládákkal kicsinosított kompon találta magát, egy tál pomázi eper és némi sajtos stangli társaságában.
Amikor először megláttam a boltokban, az első gondolatom az volt, hol máshol neveznének el egy üdítőitalt Jézusról, mint Brazíliában.
Valahogy nem kívántam folytatni az evést, de udvariatlan sem akartam lenni, így aztán maradt az őszinte szó: „Sárita, én eztet a toszot nem eszem meg!”
Az egy szem pincér elnézést kért a lassú kiszolgálás miatt, és vigasztalásul előkapta a citerát egy dal erejéig, melyből megtudhattuk: nevezett felszolgáló házának teteje nádból készült.
A nyolcvanas évek közepétől, a stúdiói és művésztelepi társaság szűkebb közösségéből, Budaörsön létrehoztuk a Budaörsi Műhelyt, ahol a mester, Fischer Ernő (1914–2002) haláláig, hétvégeken rendszeres összejöveteleket tartottunk. Ezzel privát módon kiegészítve, majd folytatva azt a közös szellemi munkát, amit a nagyobb közösségben addig megéltünk.
A könnyű kis ebéd a hortobágyi pásztorversenyre kvalifikált indulók által főzött slambuc, és kétféle birkapörkölt volt.
A gyerekkori vasárnapi friss rántott hús panírjának az íze. Hát ez jött most elő.