Draskovich Edina: Francia reggeli
Kis tetőtéri konyhakertem negyedik helyezettje a tavaszi gyorsasági zöldségversenyben a „Francia reggeli” (latinul Radis petit déjeuner français, még latinabbul Raphanus sativus).
A kisadagban ugyanaz van, mint a nagyadagban, csak hamarabb véget ér – 300 szónál hamarabb
Kis tetőtéri konyhakertem negyedik helyezettje a tavaszi gyorsasági zöldségversenyben a „Francia reggeli” (latinul Radis petit déjeuner français, még latinabbul Raphanus sativus).
A drúzok az iszlámból váltak ki majd’ ezer éve, jellegzetes népviseletük van, betérni, beházasodni nem lehet közéjük.
De mi van akkor a tatár bifsztekkel?
A világ minden szegletéből érkezett vendégektől és a pincérek hadától (van köztük magyar is) nehezen jutsz el az asztalodig, de hidd el, megéri.
Megirigyelve Márta kagylós hajóebédjét, és kihasználva a magányosan eltöltött hétvégét, egy könnyű tengeri ebédet rittyentettem magamnak. Sajnos nem egy adriai halpiacon, hanem egy pesti halasboltban vásárolhattam meg nagy kedvencemet, a tintahalat, illetve egy marék rákocskát.
Születésnapra az ember rukkoljon elő valami különlegessel, ugyanakkor ne vigye túlzásba, mert egy drága ajándék viszonzása akár kellemetlen helyzetbe is hozhatja a visszaköszöntőt később.
Vízben főtt krumplihoz annyi rétesliszt, hogy megálljon a kanál benne. Sokáig kellett keverni, míg összeállt. Anyám a tenyerében formázta.
Indítottak nekem egy rovatot Nagymama tanácsai címmel, ebbe írtam a gyorsan elkészíthető, olcsó, ám ízletes mártásaim, leveseim, húsféléim receptjeit.
Amíg a matrózok az elemekkel küzdenek, vagy éppen henyélnek a fedélzeten, én a hajó gyomrában szorgoskodom, hajószakácsi teendőket ellátva.
Kicsinéninek van egy receptje, amiből akármit meg lehet főzni. Nem csak ezt-azt, hanem konkrétan bármit.
Ott jártamban szerettem volna bekapni valamit, és az éttermi részlegen – a „rémségek kicsiny boltjában” – egy kínai kifőzdére esett a választásom. „Édes-savanyú leves és zöldséges marhahús-csíkok vegyes rizzsel” volt a menü neve.
Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont!