UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Tapasztalataim szerint a nyúlhúst kevesen szeretik, talán azért, mert valahogyan összekapcsolják a húsvéttal. Nekem viszont ezen a bizonyos fűnyírós napon – lecsendesíteni a gyomorkorgást – nyúlhús volt betervezve délutánra.
Bosnyák menyecske invitál véget nem érően, mesébe illő kedvességgel és pompával. Rábökünk az „ezeregyéjszaka” szórólapjára, két bosnyák márka egy euró, fém tálak, meg szőlőlevelek, nem szerelmes (bár, ha akarom, igen), hanem töltött (japrak), csevapcsicsa és bosnyák kenyér.
Ami a nagyon gyorsan kipróbálásra csábító receptek egyike, az a mindössze öt [!] percet igénylő, a fagyizás helyett is nagyon ajánlható „Áfonyás-banános turmix gránátalmával” névre hallgató műalkotás.
Simon bának másnap a patikáriustól / füldugót kellett kérnie, / az omnibuszok zajától ugyanis nem bírt aludni. / „Hajnalban kell kelnem, hogy az egyetemen előkészítsem a műhelyt”, / jelentette ki a felöltője szárát húzogatva.
Dóra méregeti a bonbonszemeket, rakosgatja, hogyan válasszon, az ízek, a színek vagy a nemek szerint. Döntött. Eduardóval kezd.
A lelkes fiatal pincérnő szétosztotta a pizzák méretére utaló, péklapát nagyságú étlapokat. Ezek fedezékében tanakodtunk, ugyan mit bír megenni büntetlenül egy epekímélő diétán élő, egy lisztérzékeny és egy lötyögő metszőfogú vendég…
Két, nagyon fontos dologról nagyon-nagyon komolyan tárgyaló embert láttunk. A kereskedő időnként intett valakinek, aki hozott egy üveg bort, azt mind a ketten figyelmesen megvizsgálták, valami döntésre jutottak, aztán vélhetően tovább léptek. Jöhetett a következő üveg.
Meik Wiking könyve, a Hygge a lehető legjobban hatott rám. Amint elolvastam, azonnal főztem egy nagy adag eperlekvárt, s katica alakú kis LED-lámpám fényénél tősgyökeres dán életszeretettel megettem belőle egy csészényi porciót!
A kutya kisvártatva – nem lévén szárnya, s egyébként is vacsora után volt már – feladta. Mi viszont még vacsora előtt voltunk, így nekem a kakasról a coq au vin jutott eszembe.
Étteremben mindig olyan ételt rendelek, amit sosem főzök otthon a nehezen beszerezhető alapanyagok és a túl macerás elkészítési mód miatt. A pincér kérdésére azt válaszoltam: nyúl vadasan szalvétagombóccal, vaslapon sült zöldségekkel.
A Bofinger étteremben Sz. úr vendégei voltunk, méghozzá, mint előre bejelentette, osztrigára – így, lehet mondani, erős felütéssel kezdtem az ismerkedést a francia gasztronómiával.
A peka nevű dalmaticumot étlapon szinte lehetetlen megtalálni, lévén legalább három óra az elkészítése, és legalább 4–6 ember (tehát egy tipikus fedélzeti létszám) kell az elfogyasztásához.