Mártonffy Zsuzsa: Amit a természet ad
Kertvárosban lakom, az erdőhöz közel. Nem termelek semmit itthon, de amit ad a természet, azt boldogan elveszem, mint „potyát”, és mert egy icipicit segít kapcsolódni a nagy egészhez.
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Kertvárosban lakom, az erdőhöz közel. Nem termelek semmit itthon, de amit ad a természet, azt boldogan elveszem, mint „potyát”, és mert egy icipicit segít kapcsolódni a nagy egészhez.
A Höri bülle vörös étkezési hagyma, amelyet a Bodeni-tó félszigetén termesztenek. Érdekessége, hogy míg kívül inkább a vöröshagymára hasonlít (bár laposabb kissé), belül a lilahagyma jegyeit viseli magán.
A Bajtársban tényleg megvalósult a Kádár-rendszer meghirdetett programja: az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztály szövetségre lépett a haladó értelmiséggel, és a parasztság csak azért nem vett részt az össznépi összeborulásban, mert fizikailag távol volt.
A nyolckötetes Balaton-mozgókönyvtárnak egyik fontos pillére az ízek világa, amelyeknek igazi „fejedelemasszonya” a most teljes önazonosságát feltáró „Rita mama”.
Szállásunk, a Kerka vendégház egyik érdekessége az égből hulló, rengeteg étel volt. Az utca lakóitól és a háziúrtól az egy hét alatt kaptunk paradicsomot, hagymát, cukkinit, tököt, tojást; a kertben alma, szőlő és szilva is termett.
Elsát az egész csemegésdi egy csöppet sem érdekli, még a hétvégi pultos szolgálatoktól is idegenkedik. Nem így a család legidősebb fia, Hermann, aki osztozik anyja ínyencségkereskedői szenvedélyében és elkötelezettségében.
Aelke bólintott. A szeme végigfutott az ebédlőasztal kínai porcelánjain, a fríz ezüst evőeszközökön, a kristálypoharakon, a virágmintás francia selyemfüggönyökön, az aranyozott bőrtapétán, a márványkandallón, a tálalószekrény üvegtáblái mögött sorakozó kék-fehér porcelántányérokon, és arra gondolt, soha nem fog tudni hozzászokni ehhez a fényűzéshez.
1910-ben, az új Karády-regény történetének idején Gerbeaud-ék a híres – budapesti titulusuk szerint – „Zserbó-kisasszonyok” sorában alkalmaznak egy elszegényedett budai úrilányt, egy adósságai elől Amerikába szökött apa gyermekét, Szépkúti Blankát.
Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni.
Szóval, a Zóna, a hely, ahol „vágni lehetett a füstöt”, ahol kellett egy-két perc, hogy megszokd a Régi Világból ismert és már eltűntnek vélt savanykás szagot.
Mondhatnánk azt is, hogy a franciaországi pezsgőtörténetben oly jeles és jelentős özvegyasszonynak, Madame Cliquotnak virtuális kishúga született, Henni Herzberg, egy wiesbadeni kedves, jótékonyan akaratos ifjú hölgy személyében.
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.