Mártonffy Zsuzsa: Amit a természet ad
Kertvárosban lakom, az erdőhöz közel. Nem termelek semmit itthon, de amit ad a természet, azt boldogan elveszem, mint „potyát”, és mert egy icipicit segít kapcsolódni a nagy egészhez.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Bagó Tünde: Az Ella háborúja ízei #2 – Bülle
A Höri bülle vörös étkezési hagyma, amelyet a Bodeni-tó félszigetén termesztenek. Érdekessége, hogy míg kívül inkább a vöröshagymára hasonlít (bár laposabb kissé), belül a lilahagyma jegyeit viseli magán.
Szentmiklósi Tamás: A „Bajtárs”
A Bajtársban tényleg megvalósult a Kádár-rendszer meghirdetett programja: az uralkodó osztálynak kikiáltott munkásosztály szövetségre lépett a haladó értelmiséggel, és a parasztság csak azért nem vett részt az össznépi összeborulásban, mert fizikailag távol volt.
Petrőczi Éva: Balatoni nyolcas – nyitány és finálé
A nyolckötetes Balaton-mozgókönyvtárnak egyik fontos pillére az ízek világa, amelyeknek igazi „fejedelemasszonya” a most teljes önazonosságát feltáró „Rita mama”.
Mártonffy Zsuzsa: Étel az égből az Őrségben
Szállásunk, a Kerka vendégház egyik érdekessége az égből hulló, rengeteg étel volt. Az utca lakóitól és a háziúrtól az egy hét alatt kaptunk paradicsomot, hagymát, cukkinit, tököt, tojást; a kertben alma, szőlő és szilva is termett.
Petrőczi Éva: A banán, mint „Dallmayr zászlóshajó”
Elsát az egész csemegésdi egy csöppet sem érdekli, még a hétvégi pultos szolgálatoktól is idegenkedik. Nem így a család legidősebb fia, Hermann, aki osztozik anyja ínyencségkereskedői szenvedélyében és elkötelezettségében.
Mörk Leonóra: Szentjánosfű – részlet
Aelke bólintott. A szeme végigfutott az ebédlőasztal kínai porcelánjain, a fríz ezüst evőeszközökön, a kristálypoharakon, a virágmintás francia selyemfüggönyökön, az aranyozott bőrtapétán, a márványkandallón, a tálalószekrény üvegtáblái mögött sorakozó kék-fehér porcelántányérokon, és arra gondolt, soha nem fog tudni hozzászokni ehhez a fényűzéshez.
Petrőczi Éva: „Zserbó, bo-bo, bo-bo…”
1910-ben, az új Karády-regény történetének idején Gerbeaud-ék a híres – budapesti titulusuk szerint – „Zserbó-kisasszonyok” sorában alkalmaznak egy elszegényedett budai úrilányt, egy adósságai elől Amerikába szökött apa gyermekét, Szépkúti Blankát.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #19 / Portói porciók 7 – Limianos II
Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni.
Szentmiklósi Tamás: Pisztoly vagy stukker?
Szóval, a Zóna, a hely, ahol „vágni lehetett a füstöt”, ahol kellett egy-két perc, hogy megszokd a Régi Világból ismert és már eltűntnek vélt savanykás szagot.
Petrőczi Éva: Megint pezsegjünk egyet!
Mondhatnánk azt is, hogy a franciaországi pezsgőtörténetben oly jeles és jelentős özvegyasszonynak, Madame Cliquotnak virtuális kishúga született, Henni Herzberg, egy wiesbadeni kedves, jótékonyan akaratos ifjú hölgy személyében.
Turbuly Lilla: Szimpla
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.