Kemény Zoltán: Törékeny csendéletek #K09
Talpas-sugaras.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Talpas-sugaras.
Elsát az egész csemegésdi egy csöppet sem érdekli, még a hétvégi pultos szolgálatoktól is idegenkedik. Nem így a család legidősebb fia, Hermann, aki osztozik anyja ínyencségkereskedői szenvedélyében és elkötelezettségében.
Az a gombaleves, amit Koreában fogyasztunk, főétel. Sűrű, kiadós. Kerek szemű koreai rizzsel esszük, és természetesen kimcsivel.
Befőzők, vigyázzatok a strázsán.
Ki tudja már, hanyadszor, megismételte: – Atombiztos! / A kelkáposzta-főzelék, készültségi állapotát jelezve, pöffent egyet. / – Föld alá bújni…? Ostobaság! – / és megpörgette mutatóujján a kulcscsomót.
A minap kis ajándékot kaptam, benne egy celofán zacskóban liofilizált (fagyasztva szárított) piros bogyókkal…
Aelke bólintott. A szeme végigfutott az ebédlőasztal kínai porcelánjain, a fríz ezüst evőeszközökön, a kristálypoharakon, a virágmintás francia selyemfüggönyökön, az aranyozott bőrtapétán, a márványkandallón, a tálalószekrény üvegtáblái mögött sorakozó kék-fehér porcelántányérokon, és arra gondolt, soha nem fog tudni hozzászokni ehhez a fényűzéshez.
Izraeli kalandozásaink első állomása azért, hogy az unokák pancsolhassanak néhány napot a Földközi-tengerben, Akko városa volt.
Egy délután hatan ücsörögtünk egy bokszban, öt fiatalkorú srác és a néhány hete már nagykorú barátnőm.
Ha a tej elbambul csöppet, / Joghurt lesz belőle, / Aztán összeszedi magát, / Sajttá gömbölyödve.
Egy jó kis kávézó a bilbaói Guggenheim közelében…
Egy papírszatyornyi fűszernövény, belőlük ízélmény majd csak ezután lesz.