UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Magyarországi abroszok emlékezete
Kollégiumi szálláshelyünk elfoglalása után átballagtunk a kultúrházba, aminek az udvarán egy bosnyák férfi a fia segítségével faparázs fölött két süldő malacot forgatott. Messziről odacsalogatott minket a beirdalt malacok fűszerekkel kenegetett pecsenyeillata.
A rigók óvást nyújtottak be…
Reggel elállt a zápor, és csoportokban megérkeztek a fesztiválra meghívott vendégek, mindenféle foglalkozású emberek, a filmoperatőrtől a tanárig. A ragyogó napsütésben kiültünk a kertbe. Házigazdánk felesége egy nagy tál lángost sütött reggelire.
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.
Ültünk, beszélgettünk, sajtoztunk, boroztunk. Az asztalon fehér- és vörösbor, utóbbi el is fogyott – attól tartok, eleve nem volt sok, ez a vacsora úgyis erősen igénybe vette a pénztárcánkat. Egy ponton Sz. úr körülnézett, és megkérdezte: nincs még egy kis vörösbor?
Az élet szép, ha azzá tesszük, vallottam akkoriban, és erre reflektált a sörsátor közönsége is. Az átlagéletkor hatvanhat év lehetett. A hetvenévesek is úgy rockiztak, mintha az imént léptek volna ki a tánciskola kapuján.
Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó!
Sólet, vagy ahogy nagyanyám mondta: „csólent”. Sokáig ezt a hajdúsági tájszólásnak tudtam be, csak késő felnőttkoromban jöttem rá, hogy éppen ez lenne az autentikus kiejtés.
Lekértem a polcról egy langyos Borsodi Bivalyt, mert a hideget nem bírja a torkom. A testes, keserédes barna sört kortyolgatva teljes testemet átjárta Benkő Zsolt blueszenéjének ritmusa.
Valami készül.
Gyerekkori emlékem a tikkadt gyaloglás nyaranta Szigligeten, miközben az út menti fákról egy-egy árván ott maradt cseresznyét csippentettünk le, és amúgy porosan megettük, a magját messzire pöködve. Lehet persze, hogy ez csak álom…
Azt, hogy engem mi vett rá a pogácsasütésre, amikor nem is szeretem a pogácsát, el sem tudom képzelni.