UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
A csipkebogyó jó lesz reggelre. Beáztatjuk, aztán felforrósítjuk a levét. Amikor a kiskés már nem bírja a kővé dermedt és feketére aszalódott gyümölcsöt trancsírozni, az öreg székely cselhez nyúl, mogyorótörővel morzsolja szét.
Az első délutánok egyikén testes osztrák sörtől elnehezülve lógattuk a lábunkat panziónk teraszán. Hatalmas nyugalom ereszkedett az alpesi tájra. Már kezdtük azt hinni, hogy itt megállt az idő, mikor mozgolódás támadt a völgy túlsó oldalán.
Megirigyeltem Meghan Markle és Harry herceg bodzás-citromos esküvői tortáját, és még a menyegző délutánján nekiláttam elkészíteni.
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
A hetvenes évek legelején – akkoriban Szegeden éltünk – a Túró Rudi még nem volt országosan ismert, néha-néha lehetett csak kapni.
Franciaországban inni: mi sem könnyebb feladat a turista számára! Elég, ha rápillant a helységnévtáblára: Cognac, Champagne, Médoc, Calvados, Bordeaux, Chartreuse, Chardonnay – és menten az italhoz nyúl.
Kívülről befelé kell hozzákezdeni. Az orrával. Ropogós uborka. Kis sóvirággal fűszerezve, magában. Aztán jöhet az édeskömény, hajszálvékonyra reszelve, citrommal, olívaolajban lazán megpárolva.
Míg Burnettnek titkos kertje volt, nekünk titkos fasírtunk. Nálunk, odahaza ugyanis (szeredai otthonunkban, gyermekkorom színhelyén) csak akkor készülhetett fasírozott, ha édesapám – aki a hagymát és a fokhagymát nem tűrhette – nem volt otthon.
A magyar népi konyha szegénységszülte liszt-szalonna-krumpli Bermuda-háromszöge nem hatott épp megtermékenyítőleg a gasztrodiverzitásra, a leleményt és furfangot azonban nem tudta elnyelni. A lényegileg hasonló ételek formai és nyelvi változatossága bámulatba ejtő.
Számomra az olümposzi étkek a nagykőrösi konzervgyár termékei voltak. Egy mitikus családi körutazáson jutottak szerephez, Hellászban – első közös kiszabadulásunkkor az izgató Nyugatra.
A puritán irodalmi művek gyakori olvasójának nyilvánvalóan feltűnik az evéssel-ivással, ételekkel-italokkal, mértékletességgel-mértéktelenséggel kapcsolatos metaforák nagy száma, amely messze meghaladja az ugyancsak nagyszámú állat (különösen madár!) metaforákat. Nem csoda, hiszen ezek a „képes beszéd”-elemek egytől egyig a puritán ízlésnek, mentalitásnak oly kedves „reáliák”, valósággyökerű kifejezési eszközök kategóriájába tartoznak.
Hungarian blintzes – ezt a nevet viseli az az étterem, amely nagyon közel volt a lakásunkhoz, amikor Tel-Avivban éltünk. Egy magyar palacsintázó tehát, amiről valaki nagy élettapasztalattal megjegyezte: egyszer mindenki eljön ide.