Gulyás Dénes: Gulyásleves és kardhal steak
Belekanalaztam a gulyáslevesbe, két falatot ettem a hortobágyi húsos palacsintából, s talán furcsa, de hiába volt csodálatos a kardhal steak két nappal korábban a Fisherman’s Wharf-ban.
Innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi
Belekanalaztam a gulyáslevesbe, két falatot ettem a hortobágyi húsos palacsintából, s talán furcsa, de hiába volt csodálatos a kardhal steak két nappal korábban a Fisherman’s Wharf-ban.
A mexikói maja istenek és az indonéz védőszentek áldásával.
Erdélyből indulva, németországi vargabetű után, a kilencvenes évek elején telepedtem le Budapesten. A közértben, a zöldséges részlegen láttam először kiírva azt, hogy tv paprika.
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
Nagyon kevés ételről tudnám megmondani, hogy mikor készítettem először, és hogy kinek. Annyira kevésről, hogy egész pontosan csak egyről – a diókrémes-meggyes charlotte-ról.
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Elmentem a NOR/MA pékségbe. Mert ahol kardamom van, ott én is vagyok. Virággal mentem el, de ő nem kért. Aztán megette a fele bucimat. Ezért mondjuk mérges voltam (nem tudja), de aztán kijelentette, hogy ezt meg kell sütnie neki is (ez kiengesztelt).
Egy ilyen piros fazék láttán mozaikdarabokként jelennek meg az ember lelki szemei előtt gyermekkorának ízes darabjai: a túrós tészták, a tökfőzelékek, a töltött káposzták világa.
Split mindig meglepi az embert, ha off szezonban merészkedik a városba. Pár éve például kitiltották az adventi sokadalomból a balkáni mulatóst, a cajkét. Az idei tél szenzációja azonban egyértelműen a sosem látott jégpálya…
A százhalombattai Üveghegy Kiadó a minap jelentette meg a Kóválygások a Hyde Parkban. Vadmalac meg én című könyvét. Amelyiknek nemcsak hogy két címe, de két szerzője is van.