Jenei Zsolt: Mint két tojás
Egészen pontosan: három tojás.
Lokalizációs tagolású menü
Egészen pontosan: három tojás.
Azon a mai napig vitatkozik a tudomány, hogy mi volt a kezdeteknél a lótartás szerepe: a húsfogyasztás, a vonóállat, vagy a lovaglás?
A spárga egy valódi univerzális szereplő.
A vasárnap délutáni kerti ebéd előételeként családunk spárgaközeli élményt élt át. A hiba nem a szakácsnéban (Ira) keresendő, természetesen, hanem bennem, az ötletgazda beszerzőben.
Nagymamám 2-3 hetente sütött kenyeret. Korán reggel kelt, elővette a fateknőt, és bedagasztotta a tésztát: összekeverte a lisztet, a vizet, a kovászt és a sót, s addig dagasztotta, amíg csöpögött az isterje – ő így mondta, fogalmam sincs, jól írtam-e; magyarul annyit tesz, addig csinálod, amíg megizzad a homlokod.
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Ha visszaképzelem magam a gyerekkorba, és megpróbálom összeállítani a számomra legkedvesebb háromfogásos menüt, akkor az az ebéd mindenképpen egy libahúslevessel kezdődne, méghozzá maceszgombóccal és/vagy töltött libanyakkal felerősítve.
Nálunk gyakori vendégek a spárgák, amelyeket eleinte egy hétköznapi leveses fazékban főztem, mert teljesen értelmetlennek tartottam pár hétre venni nekik egy célszerszámot. Tavaly azonban kaptam egy luxus párolóedényt…
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Aki Berlinben él, könnyen elbizonytalanodhat abban, vajon ide is eljut-e egyszer a nyár, vagy talán teljesen elfeledkezik rólunk, berliniekről.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Mintha csapra vert boroshordóból engednének egy pohárral. Hozzá szárított kígyóbőr, csillapításul. 17-en voltunk. Mindenki megpróbálta.