UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Lokalizációs tagolású menü
A lepénykenyér ma is velünk él, különböző formákban és tartalommal – pászka (macesz), pita, tortilla, pizza, lángos, naan; a maniókából vagy szágópálmából készültekről nem is beszélve –, a nők roppant találékonyságát dicsérve. A kutatások szerint annak idején magyar őseink is fogyasztották.
Vizsgára készülök, ingázok Sopron és Budapest között. Legutóbb egy gyors ebédhelyettesítő villásreggelit a vonathoz indulás előtt dobtam össze.
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!
Miért ne indulhatna vidáman egy hétköznapi reggel?
A családi születésnapokra Nyina Mama általában Zaher tortát (is) süt; mi legalábbis így neveztük el. Vagy ő nevezte el így, és mi átvettük?
A kancákat a csikók közelében fejik, köpüléssel kivonják belőle a vajat, a maradékot bőrtömlőben, vagy bőrből készült speciális edényben savanyítják, rendszer szerint kevergetve.
Az alapanyag (disznó, birka vagy marha) változó volt, a létraállvány, az üstház, a fakanál, az öltözet és a cigi állandó.
Ezt a finom eledelt dobtam össze a minap egy fárasztó egyetemi laborfoglalkozás után.
