Zsubori Ervin: A frissen füstölt kolbász illata
Hajdanán az én dolgom volt, megvan az már vagy negyvennégy éve is, hogy átvigyem darálni a malacoknak való kukoricát a töltésen túlra, most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz.
Lokalizációs tagolású menü
Hajdanán az én dolgom volt, megvan az már vagy negyvennégy éve is, hogy átvigyem darálni a malacoknak való kukoricát a töltésen túlra, most meg nem mondom, hogy milyen bácsiékhoz.
Ropogós kéreg kívül, puha zöldségek és nagy lukak belül. Ugye, milyen gyönyörű? Ugye, milyen kívánatos?
Ez a búcsúvacsoránk menüje: vörösboros spárgás rizottó, lepényhallal és rákocskákkal.
Azzal a reménnyel adom közre a szupertitkos családi fatörzstorta-receptemet, hogy arra érdemes emberek fogják felhasználni. Ráadásul a továbbiakban én is könnyebben megtalálom itt az Archívumban, így többé már nem kell sütés előtt keresgélnem a sok-sok recept-cetli között…
Tényleg így hívják ezt a bűnös élvezetet. Le van védetve a neve, és saját zacskó is készül hozzá, Stuttgarter Schneebergle felirattal.
Hagyományosan Eszti nénje kiváltsága volt a Kókusz kocka elkészítése…
Sok évvel (évtizeddel) ezelőtt még gyanakodva figyeltem Zsuzsit, mi mindent tud ebből a kívül lilás, belül zöld furcsaságból kreálni. Majd megkóstoltam, és ezzel át is szakadt a gát.
Elkészítettük Virággal életünk első karácsonyi, rokonoknak szóló, ezért hát jól átgondolt, ajándéknak is nagyszerű mandarin-narancs-alma-citromlekvárját gyömbérrel, szegfűszeggel és fahéjjal bolondítva.
– Sanyi úr, valami jó fajta lecsókolbászt szeretnék, rakott krumplit készítenék a hétvégén.
Könnyű vasárnapi reggeli két személyre, április végén…
A sajtos tallért Anyuka sütötte, 3 és fél órán át a tűzhely mellett állva a 35 fokos panellakásban, a hetedik emeleten, nyitott ablaknál, egy szál bugyiban, a nagypapa által készített, nehéz, fém, hosszú nyelű tallérsütőt forgatva a gázrózsán…