UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Lokalizációs tagolású menü
Jómagam korábban inkább főzni szoktam vele, vagy almából készült mártásokba igazítottam, csak módjával, mert ahhoz túl drága, de amióta a Calvadost szülőhelyén láthattam és kóstolhattam, sokkal jobban megbecsülöm.
Gyanús fehér port tartalmazó zacskók voltak a csomagban. Persze tudtam, hogy a húgom Ausztráliából nem mérget küld…
Egy éttermi nagyüzembe kéredzkedtünk be, hogy háromszáz adag egytálételt készítsünk a hajléktalanoknak, szilveszteri ebédként. Legyen benne lencse, ugye, meg virsli is, nyilván. Két külön fogás ebben a méretben nehezen értelmezhető és kivitelezhető – marad a tartalmas lencsegulyás. Szóval van neve, és igenis létezik ilyen étel.
Kész-fű-rész, mandulatallér fog sülni a panelkonyhában, Pötiflőr konyhatörténelmébe birodalmi léptekkel vonul be a marcipános ízvilágú, rusztikusan fakó és puhán kettétörő, csudálatos cookie.
Odahaza többnyire nem parizeres kenyeret szoktam enni, de ha a zord külvilágban van dolgom, néha viszek magammal egy jó házi szendvicset. Olyan ez, mint a hamuba sült pogácsa.
Mi kókuszosat és maracujásat ettünk, Phu Quoc szigetén, a Night Marketben; nagyon finom volt.
Létezik egy időtlenül klasszikus szilveszteri menü, amely a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (HungarHotels) egységeiben váltható valóra. Nem is egy, hanem mindjárt kettő.
Apám nehezen viselte, ha anyám fasírozottat készített. Ha nagy ritkán mégis előfordult, akkor tüntetőleg bevonult a nappali szobába, magára csukta az üvegbetétes ajtót, és kitárta az ablakot. Sokszor még az erkélyre is kiment friss levegőt szívni, csak ne kelljen éreznie a fokhagyma szagát.
A főzésénél csak egy dolog kíván nagyobb logisztikai szakértelmet: a karácsonyi főzés. Főleg ha az ember közben fát díszít, segít talpba faragni, gyerekeket terelget, pótizzók után kutat. De csak összeállt az esti menü.
Édesanyám, Lídia vasárnap is hajnalban kelt, feldarabolt egy jókora disznóhúst, s a babérlevéllel ízesített édes káposztával együtt, egy zsírral bélelt csuporban, a kemencébe tette. Miután elkészült, tejszínnel kevert liszttel sűrítette; ez volt a reggelink. Tudták ezt a kolduló asszonyok is, köztük Léna a szomszéd faluból, aki egyedül próbálta eltartani öt gyermekét, és szinte minden vasárnap átgyalogolt hozzánk Andrejevóba.
Az idei karácsonyi mézeskalács nálunk Anya-Lánya projektként készült, erőteljes zenei aláfestés és édeskés illatfelhő kíséretében. A végeredmény három markánsan eltérő kollekcióban öltött testet.
Addig fogalmam sem volt, mi az, míg a lányomtól nem kaptam egy olasz szarvasgombás balzsamecetet; a vele készült párolt nyúl eleje hihetetlen ízt kapott tőle. Elárulom, azért ilyesmire ritkán kerül sor.