B. Tomos Hajnal: Almafa
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
Irodalommá párolt alapanyagok
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
Vonul a szagszervezet. / Lassan lépegetünk. / – Kérsz egy fagyit? / Igen. Utána is nyúlok a lufis kezemmel… / és a léggömb elszabadul.
Jan Casey nagyszerű regénye voltaképpen háborús szerelmi történet, két barátnőről.
A Sátrak ünnepe, a Szukkot zajlik éppen, amikor a vallásos zsidók legalább az étkezések idejére sátrakba költöznek. Ilyenkor nyilván a flódni is terítékre kerülhet, amelynek receptjét Rubin Eszter gondolta újra.
Ki kell találnunk valamit, különben tönkremegyünk – mondta Pasquale Brandi, majd az asztalra ejtette az Il Popolo d’Italia 1932. május 21-i számát.
Ha túrós volt ebédre, negyed 1-re már be is faltam; / indulásig még majdnem egy óra, / „lemegyek a betonra!”, szóltam nagyinak. / A beton a garázssor előtti udvart jelentette, / szürke, üres placc, autók ritkán parkoltak rajta.
Életemben először / szusit eszem. / Elsőre furcsa, / száraznak, fanyarnak tűnik, / de szószba mártva már / simán lecsúszik.
Tekintettel arra, hogy a Downton Abbey szakácskönyv hatalmas receptgyűjteménye egy ismertetésben semmiképpen nem rekonstruálható, úgy döntöttem, hogy a kötetből kiválasztom és kommentálom egy abszolút kedvencemet, s ezt követően egy „jaj, csak ezt ne kelljen megkóstolnom” fogást.
Ahogyan azt te is tudod, a falu határában él a fehér szörny, Besh-Amel. Asszonyok tucatjai próbálták már megszelídíteni a vadat, de évente mindig csak egy valakinek sikerül, a többiek kudarcot vallanak.
Aki szerette a Downton Abbey sorozatot, illetve a témából készült önálló filmet, az nagyon fog örülni ennek a filmképekben, fő- és mellékszereplők arcának felidézésében és tipikusan angol kulináris csendéletekben gazdag könyvnek.
Főzök neked. / Mondja, és azt gondolom, kedves tőle. / Lecsurog a verejték gerincemen. Ilyen a nyár idén.
Másnap reggel, amikor a nap még csak bekacsintott a kék pékség ablakán, a tornacipős, őszülő férfi már az ajtóban állt. Kovászos parasztkenyeret kért, két vizes zsemlét hozzá.