Petrőczi Éva: A kis boltok Angliája
Manuela Inusa könyvének teái természetesen sokkal rafináltabbak, „művészibbek” egykori kedvenceimnél. Olyannyira, hogy a legtöbbjük szinte afrodiziákumnak tűnik.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Kállay Kotász Zoltán: Krémtörténet
– Csokikrém – suttogja nővérem –, / csináljunk csokikréééémet! – / ismétli, mert a jó dolgot jó többször kimondani.
Petrőczi Éva: Páncél
Johanna vértjét / kívántad egykor. // Ma oltalomnak elég / reszeltalma-tej-főzelék // páncélozta ruhád.
Kállay Kotász Zoltán: Katonák
„Lajcsi bácsi Doberdónál…” / Bekapom. / „Vilmos a Don-kanyarban, a hideg mocsárban… / Soha nem gyógyult fel belőle.” / Kenyér, vaj, kolbász. Bekapom.
Bojti András: Oda az Alma szobromhoz
Szobrot már rég kívántam enni. / Csak úgy örömből a számba venni.
Petrőczi Éva: Kende Sándor „redivivus”
A könyvsétáltató című regény főszereplőjéről, a már hetvenharmadik évében járó Carl Kollhoff könyvesfutárról nekem már a könyvízlelgetés első perceiben szülővárosom, Pécs felejthetetlen „könyves embere”, az író és könyvkereskedő, a Libresszó alapítója, Kende Sándor jutott az eszembe.
Lackfi János: Bornak áldásairól
Ki pincében fonnyadva gubbaszt, / Ó, bor, a magas égbe dobd azt, / Torony magasán aki szédül, / Légy puha fészke, menedékül!
Kállay Kotász Zoltán: Fűszer és hús
– Elsőként a kapitány – csippentett a sóba –, / akiről később derült ki, hogy csak kormányos! Uszálykormányos! / Az uszály, úgy látszik, felháborító… Megcsóváltam a fejem. / – Aztán jött a Zoli – paprika, kanálnyi. –
Kállay Kotász Zoltán: Zizzenés
Mint partra vetett hal, ha újra vízbe dobják, / rab madár, ha újra röptetik, / iramodott neki, // hogy az Orbán téri ÁFÉSZ-ban / 25 dkg-os Omnia különleges pörkölt kávét vásároljon / és zizegős selyempapírba csomagoltassa.
Bagó Tünde: 187 kávé a Márványmenyasszonyban
– Nézze ezt a fotót! Nem csodálatos, hogy egy ilyen alacsony, szinte már falusias épület ennyire vonzóvá vált nemcsak a komikusok, hanem az írók és a politikusok számára is? – kérdezte Kálmán és közben a Márványmenyasszony étteremről 1931-ben készült fotót tette le a nő kávéja mellé.
Noth Zsuzsánna: Disznótor
Délután már én is hasznosíthatom magam, lásson a világ csodát, amint a kimustrált és kisasztalnak összetoldozott varrógépen a nagy pogácsaszaggatót két kézzel megragadva le-lecsapok a jó magasra hajtogatott, rőtbarna tepertődarabkákat kivillantó, borsillatú tésztára.
Székelyhidi Zsolt: Illa
Milyen ízletek / ezúttal mibe / nyúlnak / nyakló nélkül? / Cukrozok. / A pillanat / kavargó / összemassza.