Kállay Kotász Zoltán: Kenyér
A boltban meglepően sokan álltak sorban / (készül valami?), / három kenyeret kértem, / az eladónak szeme sem rebbent.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Petrőczi Éva: Augsburgi „Buddenbrookok”
S itt szépen elérkeztünk a harmadik Villa-regény másik kulináris Leitmotívjához, a Németországban Pommersche névre hallgató pomerániai pástétomhoz. Ez ma is a német reggelik, uzsonnák, vacsorák fontos alkotóeleme.
Kállay Kotász Zoltán: Jelsor
„Iszom egy kávét. Kávét, erősen! / Aztán gyümölcsöt… barackot fogok enni.” / A pultos utánad mosolyog a szagegyveleg párájából: / ezeknek a szagoknak ő a gazdája.
Noth Zsuzsánna: Görög vacsora
Egyszer meghívta egy görög haverja vacsorára. Az első fogás olajbogyó-saláta volt, utána egy nagy fajansztálban kihozta a tejszínnel nyakon loccsintott birkafejet.
Mörk Leonóra: Törött tulipánok – részlet
Végül egy alkalmi vendéglő sátra előtt leültek a hosszú, X-lábú asztalhoz. Fahéjas bort ittak, nádcukros ostyát ettek, és mert közben elhallgattak a harangok, a dobosok pedig szerencsésen elmasíroztak a Noordeinde palota felé, most már egymás szavát is értették.
Kállay Kotász Zoltán: Ellenőrzési pont
– Menjen csak, Rózsika, figyelek – / a piros hokedlin ül, cipőit húzgálja lefele. / – Forr a tej – ismétli nagyi, és még egyszer beletúr / a szatyraiba. – Elmentem – dugja vissza / a fejét, aztán, mivel erre sem érkezik válasz, becsapja az ajtót.
Lackfi János: Ötvenből nyolc emlékszem – Kantin-válogatás
Emlékszem, hogy kaptunk Svájcból minicsokikat, mindegyiken más nevezetesség díszelgett, én gyorsan befaltam a magamét, húgom viszont mindig tartalékolt, így rájártam az ő csokijaira…
Lackfi János: Növényevők
Vonz az ártatlan, növényi erotika, / az áramvonalas banán becsapódása, / a narancs foszladozó odaadása, / hagyma ropogása, ízének szétszaladása, / sebtiben bekapott fiatal retek / kamikaze-halála.
Kállay Kotász Zoltán: Nokedli
– Nem jó a liszt! – kiált fel nagyi a konyhában, / fújtatva, prüszkölve. / – Elrontották, ezt is elrontották… Nézd, hogy szakad!
Lackfi János: Kávémese
Volt egyszer, hol nem volt egy kávé. Dupla kávé volt szegénykém, még nem raktak bele cukrot, se tejszínt. – Furcsák az emberek – gondolta –, keserű, fekete italt készítenek, aztán tesznek belé cukrot, hogy ne legyen keserű, meg persze tejszínt, hogy ne legyen fekete.
Petrőczi Éva: Vaníliaillatú szerelem
A könyv – szellemes, szerencsés, találó, s a mű lényegét kiválóan összefoglaló választás ez – egy Julia Child-idézettel indul: „Ha főzöl valakinek, aki közel áll hozzád, az felér a legszebb szerelmi vallomással.”