Velencei Rita: Francia citromos lepény
Anya csak csóválta a fejét, és elvonult a konyhába, hogy kotyvasszon valamit, amit Anne-Sophie tanított meg neki, hálából.
Irodalommá párolt alapanyagok
Anya csak csóválta a fejét, és elvonult a konyhába, hogy kotyvasszon valamit, amit Anne-Sophie tanított meg neki, hálából.
Kis magyaros alappal kezdjük, hiszen minden egzotikus ételnek jót tesz, ha magába issza a helyi ízeket. Hagyma, szalonna, paprika: zamatos Kárpát-medencei piranhalevest enélkül igencsak bajos elképzelni.
Most vagyok boldog: / két formás, köményes / cipóba sütöttem bele / minden vidám, s kedvetlen percemet.
Mondja meg nekem valaki, miért pont a boldog csirkét kell megenni? Szegény igazán élhetett volna még, ha olyan kiteljesedett kapirgálós jódolga volt. Mégis imádják elvágni a boldog csirke nyakát – inkább azt, mint szegény gyári csirkéét.
A töltelékek, a mokkás, a giandujás, a karamellás, a mandulás, a vaníliás, valamennyi maga volt a krémes álom, de ez a mogyorós, amelyet Urs éppen most töltött bele a Barbara által sütött kis lyukas szivarokba, az volt a csúcs. Abban benne volt a dédanyja, Berty néni, a papa és az ő munkája. Urs ezt akarja elvenni tőle.
A nagy sikerű Anne-sorozat előzménytörténetének, a Marilla a Zöld Oromból című regénynek sikerének titka elsősorban a szerző, Saray McCoy szinte „rokoni” szeretete és érdeklődése Avonlea kisvilága iránt. Marilla ifjúkorának történetében két piros gyümölcs, a ribizli és a málna is főszereplő.
Tekk olyannyira megdöbbent az újságíró állításain, hogy szinte elfelejtette, hogy ő nem is a Sacher-torta után kutakodik, hanem az isler érdekli. A cikket azonban már nem tudta tovább olvasni, mert valaki türelmetlenül nyomta a hívógombját.
Lehunyta a szemét, legszívesebben mindenkit félrelökdösve előreszaladt volna ezen a novellán, mert érezte, hogy egy különteremben behűtött pezsgők várakoznak, és a jeges, buborékos kortyoknál most semmire sem vágyott jobban, de tudta jól, hogy minden elbeszélésnek megvan a maga ritmusa, és aki elébe akar vágni az eseményeknek, nagyon könnyen kizuhanhat az irodalomból, és örök keringésre ítéltetik, a megíratlanság terében súlytalanul lebegő űrszemét lesz belőle.
Vége a karácsonynak, a mindenféle szent neve napjának, letudtuk a szilveszteri mulatságokat, meg az előző évet is. Elhúztak minden csárdást, keringőt, rumbát és csacsacsát. Most már ideje hazamenni.
Óévbúcsúztató városnéző bringázásra készült. Vastag harisnyát húzott, miniszoknyát vett fel, és kölcsönkérte nagymama fűzős bokacsizmáját, meg a háború előtti harangkalapját. Féloldalasan húzta az arcába, ahogy Mamit látta egy ezeréves fényképen.
Pokorny Lia receptjei a szó legnemesebb értelmében zöldek – és nemcsak az ivólevek és a desszertek, hanem a húsételek is. A Lia komponálta zöldségpörölt egyik ősét, a zöldborsópörköltet valamikor gyakran magam is feltálaltam, igaz, nemegyszer hó végi kényszerből – de a család apraja-nagyja szerette…
Fehéret végy, / neki való lisztet, / s mint ki nagyot alkot, / mártsd bele a kezed – / gonddal formáld, / marjad, dögönyözzed…