UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Irodalommá párolt alapanyagok
Lehunyta a szemét, legszívesebben mindenkit félrelökdösve előreszaladt volna ezen a novellán, mert érezte, hogy egy különteremben behűtött pezsgők várakoznak, és a jeges, buborékos kortyoknál most semmire sem vágyott jobban, de tudta jól, hogy minden elbeszélésnek megvan a maga ritmusa, és aki elébe akar vágni az eseményeknek, nagyon könnyen kizuhanhat az irodalomból, és örök keringésre ítéltetik, a megíratlanság terében súlytalanul lebegő űrszemét lesz belőle.
Vége a karácsonynak, a mindenféle szent neve napjának, letudtuk a szilveszteri mulatságokat, meg az előző évet is. Elhúztak minden csárdást, keringőt, rumbát és csacsacsát. Most már ideje hazamenni.
Óévbúcsúztató városnéző bringázásra készült. Vastag harisnyát húzott, miniszoknyát vett fel, és kölcsönkérte nagymama fűzős bokacsizmáját, meg a háború előtti harangkalapját. Féloldalasan húzta az arcába, ahogy Mamit látta egy ezeréves fényképen.
Pokorny Lia receptjei a szó legnemesebb értelmében zöldek – és nemcsak az ivólevek és a desszertek, hanem a húsételek is. A Lia komponálta zöldségpörölt egyik ősét, a zöldborsópörköltet valamikor gyakran magam is feltálaltam, igaz, nemegyszer hó végi kényszerből – de a család apraja-nagyja szerette…
Fehéret végy, / neki való lisztet, / s mint ki nagyot alkot, / mártsd bele a kezed – / gonddal formáld, / marjad, dögönyözzed…
namost ha beigli / diós vagy mákos? / ez itt a kérdés / szépecsém! / vagy gesztenyés is / labdába rúghat / édes karácsony / ünnepén?
– Káposztával vagy babos oldalassal kéritek, Leókám? – kedveskedik Annácska, és megemeli a káposztás kondér fedelét, hogy a finom, fűszeres gőz hadd csapja meg a vendégek enyhén piros orrát.
süssünk egy narancsos-csokis muffint / süssünk gyümölcskenyeret / a bolt mellettünk van mint éléskamra / benne a fiúk ismerik összes arcom / kora reggeli gyűröttet a mai fájóst vagy a csapzottat akár
Karácsonyhoz közeledvén, valósággal „vadászgatok” az olyan könyvekre, amelyekben az emberi kapcsolatok alakulását az ételek, az ízek fejezik ki. Így nagy örömmel bukkantam rá Josie Silver már több mint harminc országban megjelent, részben karácsonyinak mondható történetére.
Nem, monsieur. Nem végzek ma sem korábban. / Pitymallat előtt nem. És este se / akarjon engem festeni. / Ne vetkőztessen a tekintete.
Éles tollammal lehántok róla / egy vékonyka héjat, / hogy húsához férhessen / az éhes értelem / leve, mint áldozat vére / fröccsen a földre, / de nem kegyelmezek…
Bonn belvárosában egy kis mexikói étteremben ültek le, a nyitott ablaknál, hogy egyszerre legyenek kint is, bent is. A volt férje szüleivel kizárólag magyaros vendéglőbe lehetett járni, holott Erika szívből utálta a töltött káposztát meg a csirkepörköltet, a hajlamai a húsmentes koszt felé vitték, de az ő véleményét senki nem kérdezte.