Petrőczi Éva: Keira, a csokiköltészet nagyasszonya
A csokoládémanufaktúra volt az élete értelme, a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Egy valóra vált álom.
Irodalommá párolt alapanyagok
A csokoládémanufaktúra volt az élete értelme, a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Egy valóra vált álom.
…a lényeg mégiscsak az íz, ami enyhén fahéjas, hozzá leheletnyi marcipán és szegfűszeg, akár egy parfüm…
…félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős / néni áll zöldségek és gyümölcsök között; / zöld köténye úgy feszül rajta, / mintha két görögdinnyét tömött volna / alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.
Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett? / Azt a tetves edénykészlet! / Ő a konyhának istene, / lessük csillagát, Michelin-e!
Az ízek és finom étel-illatok Szajkó-féle ábrázolásait szemlélve számtalan emlék rebbent fel bennem: nagymamám illatos kenyereitől a saját köményes nosztalgia-sütéseimig.
Már csak a fák / szavára hallgatok. // Reggelente kezemet nyugtatom / – akár a Biblián – / a százéves almafán: / ki sem gondolom / s már érti, / már oldja sóhajom.
Vonul a szagszervezet. / Lassan lépegetünk. / – Kérsz egy fagyit? / Igen. Utána is nyúlok a lufis kezemmel… / és a léggömb elszabadul.
Jan Casey nagyszerű regénye voltaképpen háborús szerelmi történet, két barátnőről.
A Sátrak ünnepe, a Szukkot zajlik éppen, amikor a vallásos zsidók legalább az étkezések idejére sátrakba költöznek. Ilyenkor nyilván a flódni is terítékre kerülhet, amelynek receptjét Rubin Eszter gondolta újra.
Ki kell találnunk valamit, különben tönkremegyünk – mondta Pasquale Brandi, majd az asztalra ejtette az Il Popolo d’Italia 1932. május 21-i számát.
Ha túrós volt ebédre, negyed 1-re már be is faltam; / indulásig még majdnem egy óra, / „lemegyek a betonra!”, szóltam nagyinak. / A beton a garázssor előtti udvart jelentette, / szürke, üres placc, autók ritkán parkoltak rajta.
Életemben először / szusit eszem. / Elsőre furcsa, / száraznak, fanyarnak tűnik, / de szószba mártva már / simán lecsúszik.