Nagyon kevés ételről tudnám megmondani, hogy mikor készítettem először, és hogy kinek. Annyira kevésről, hogy egész pontosan csak egyről – a diókrémes-meggyes charlotte-ról.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Székely Ervin: Tarhonyanosztalgia
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
B. Tomos Hajnal: Nagyanyám köménymaglevese
Nálunk, Csángóföldön, úgy tartották: senki sem lehet annyira szegény, hogy erre az étekre ne futná neki. Nagyanyám mindig a kétliteres piros-fehérbabos fazakában főzte, mert kettőnknek nem kellett ennél több (néha el sem fogyott).
Köböl Vera: Karalábé, a megosztó, és annak eltékozolt levelei
A karalábé sem tartozik a népszerű ételek közé, de a leveleivel még ritkábban kerülünk kapcsolatba. A leveleknek akkor olvastam először utána, amikor beköltözött hozzánk egy húsvétkor Frigyes, a gonosz fekete nyúl egy hétre, amiből persze két hónap lett.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #4 – A libazsír gyűjtésének meséje
A libazsírt otthon kellett előállítani, és ennek egyetlen módja volt. Ősszel, attól kezdve, hogy a libák már eléggé meghíztak, nagymamám minden héten pénteken vásárolt belőlük egyet a piacon.
Strausz Mónika: Dél-indiai képeslapok #5 – Chutney, Curry, Chapati
Három bűvös szó, ami így, egyben kimondva is izgalmasan hangzik, akárcsak egy varázsige, külön-külön viszont az indiai konyha előkelő triumvirátusa.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #3 – A szentgyörgyhegyi palacsinta meséje
Nyár volt, és Balaton, és azért tényleg fiatalok voltunk, néha, többnyire stoppal, útnak is indultunk valamerre. Egyszer egy ilyen alkalommal nagyon elengedtük magunkat: beültünk egy szántódi étterembe, ahol volt az étlapon egy titokzatos nevű, ráadásul megfizethető étel: szentgyörgyhegyi palacsinta.
Erényi Ágnes: A mi disznóvágásunk
Amikor kislány voltam (mert én is voltam), évente egyszer becsöngetett hozzánk egy kedves, vörös hajú, szeplős, batyus sváb asszony, aki hozott egy levágott libát.
Kovács Zoltán: Tepertős pogácsa
Meghitt, boldog huszonkét évvel ezelőtti pillanat egy decemberi kora reggelen. A világ még kerek, és egyben van.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #1 – Sóletmese
Ha elmondok egy történetet vagy akár egy receptet, velem mindig az történik, hogy mindenről eszembe jut valami vagy valaki, kanyargok, leágazok, elágazok – mesélek. Most is így lesz. De a végén azért, ígérem, kiderül, hogyan készül a sólet. Mármint az én sóletem.