Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #06 – MarikaLaci vagy LaciMarika
Nem tudom leírni az összetartozást, az övékét máshogyan, csak így: MarikaLaci, vagy LaciMarika.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Szentmiklósi Tamás: A jég hátán is van banán
Ebben a mai fogyasztási őrületben, amikor bármerre nézel, mindenütt reklámok buzdítanak a vásárlásra, sokan már azt sem tudják, hogy mi az a hiánygazdaság, pedig évtizedeken át abban élt a magyar ember.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #05 – Feri bácsi
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…
Láng Eszter: Anna, a második emeletről
Történt egyszer, hogy egy reggel a ház arra ébredt, nincsen áram. Nem működött a kenyérpirító, a vízforraló, a mikrohullámú sütő, és nem égett a villany a sötét konyhákban.
Galambos Tibi: Rajzok a konyhából #12 – Szilvák emlékezete
Számomra az úgynevezett fosóka szilva gyermekkori élményeket idéz meg.
Szentmiklósi Tamás: A Bambi és a kádári világ
És volt annak a korszaknak egy iható szimbóluma is: a Bambi, melyet először 1947-ben kezdtek el palackozni nálunk, ám 1960-tól datálódik az igazi diadalmenete Magyarországon. Csatos üvegben került forgalomba az első és sokáig egyetlen magyar szénsavas üdítőitalként…
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #03 – Gyuri
Időben érkeztem, hogy a faszenet tekintélyes parázskupaccá varázsoljam. Izzasztó feladat. Szomjazol, Déneském? – kérdezte Gyuri. Választ nem várva könnyű, hideg rozé fröccsöt nyomott a kezembe, miközben elmesélte a Kévés Galéria történetét.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #02 – Zsuzsa
Egy egyszerre elegáns, szépséges, idős asszony, hófehér hajkoronával, visszafogott, de az arc szépségét mégis kiemelő sminkkel jelent meg, és egy hatalmas tepsivel, amelyet az asztal közepére tett. Még soha nem találkoztam vele.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #01 – A professzor teraszán
Nyolcan ültük körbe az asztalt. Olykor tízen. Ez a szentendrei, lilaakácos, illatos terasz amolyan bázis volt, ahol orvosok, építészek, művészek, sokat látott és élt, rendkívüli tudású emberek találkoztak, hosszú évtizedeken át, s csapongva beszélgettek, s megtiszteltek engem és feleségemet azzal, hogy állandó tagjai lehettünk a lilaakácos estéknek.
Gergely Tamás: Bukaresti „büdös sajt”
A különös az volt, hogy a sajt ki volt téve a pultra, és vásárlókkal volt tele a részleg, de azok csak állingáltak, nem vásároltak…
Kállay Kotász Zoltán: Somlói galuska
Zamárdiban, a nyári szakszervezeti kéthetes üdülésünk utolsó napján történt…
Szentmiklósi Tamás: Egy kávé Alfamában
Amikor néhanapján eljutok Lisszabonba, soha nem hagyom ki Alfamát, ahová a legendás 28-as villamossal lehet elkecmeregni a belvárosból, és ez a kecmergés olyan utazás, amire örökké emlékezni fogsz, amíg csak élsz.