Bauer Barbara: A reszelős túros emlékízei
Az emlékízek íz emlékek: sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból. A reszelős túrosig mintegy harminc évet kell visszalépni az időben. Ez volt az egyik kedvenc sütim.
Kategória: Turnus
Az idődimenzió mentén feladva
Zsubori Ervin: Kávéházi blokk
Egy jóízú Spanyolnátha projekt emlékezete, egy nevezetes nap apropóján tálalva.
Simon Magdolna: A flancos nyári flan és a hermineutika
Hamvas Karneváljában „Hermina néni porhanyóstésztát készít. A lisztet a margarinnal összedörzsöli…” Azóta érdekel, milyen az a porhanyós tészta, nyilván valami linzerszerűség, mert aztán tej, tojás és élesztő kerül bele még a regényben. Most csináltam egyet.
Simon Magdolna: Paradicsomi paradicsomok a Hunyadi piacról
A ládákban, a szokásos pirosak mellett, szinte fekete, világos piros, sárga, majdnem fehér és „cirmos” paradicsomok is voltak. Vettem belőlük egy kis kollekciót, hogy az ízük is kiderüljön.
Mózes Katalin: Műtermi pite
Ízemlék egy baráti műterem-látogatásról.
Kitzinger Szonja: Piros bogyós projekt
Ez az írás nem egy ízemlék rekonstruálásáról szól. Nem emlékszem otthon vagy a nagymamáknál komolyabb volumenű lekvárbefőzésekre, de majd én megmutatom – gondoltam. Annál is inkább, mert a kertben idén bőségesen termett a bodza, lekvárja pedig passzol a rántott camemberthez, ami nálunk bőségesen fogy.
Zsubori Ervin: Büfé-minimál
Amikor kikértem ezt az összeállítást, a fő szempont az volt, hogy ne hekk legyen; az első jelölt a csirkecomb-saslik lett volna, de még időben kiderült, hogy másnap otthon rántott csirke lesz ebédre, így hirtelen ötlettől vezetve neveztem meg ezt a merész párosítást – hogy haladjon a sor.
Sümegi Noémi: A balatoni reggeli
Sok szó esik manapság a megújuló balatoni gasztronómiáról, hogy ne a méregdrága, silány strandkaját együk, hanem helyi és szezonális alapanyagokból készült, jó minőségű fogásokat. Zajlik a beach food forradalma, nyílnak az újhullámos strandbisztrók, most azonban beszéljünk egy méltatlanul háttérbe szorult műfajról: a balatoni reggeliről.
Zsubori Ervin: A valódi firenzei trattoria
Egy magára valamit is adó trattoria nem nyit ki pontban 7-kor; ez már alighanem a színház része. Látni, hogy bent mozgás van, mintha terítenének, de az ajtóhoz nem jön oda senki. Csak 7 óra után 7 perccel, természetesen maga a főnök; ez valahogy látszik rajta. Megfordítja a Closed táblát, majd szélesre tárja a szűk kis ajtót. Tréfásan mond valamit a helyi törzsvendégnek, aki a 7 órát reklamálja, majd félrelép, s engedi beáramlani a várakozókat.
Abafáy-Deák Csillag: Velencei máj
Húzom az időt egy ideig, de aztán csak leülök az egyik, turistákkal teli vendéglő teraszán, miután megnéztem az étlapot. Turistahely le, turistahely fel, csak nem lehet rossz itt se. Most dőzsölni fogok, rendelek egy hideg sört és bemondom olaszul a pincérnek Fegato alla Veneziana con polenta.
Abafáy-Deák Csillag: Velencei zárdareggeli
Sose gondoltam arra, hogy egyszer zárdába vonulok. Apáca amúgy is volt már a családunkban. Véletlennek is nevezhetném, hogy a Velencei Nemzetközi Nyári Művészeti Akadémia szervezői egy hajdani apácakolostorban foglaltak szobát nekem, közel a Palazzo Zenobióhoz, ahol az előadásokat tartottuk.