Kovács Éva: A lekvárok királynője
Ha racionálisan gondolkodnék, egyáltalán nem érné meg, s ha kereskedni szeretnék vele, aranyáron kéne adnom, és senki nem venné meg. De nem ezért csinálom.
Időtlennel érintkező közelmúlt
Ha racionálisan gondolkodnék, egyáltalán nem érné meg, s ha kereskedni szeretnék vele, aranyáron kéne adnom, és senki nem venné meg. De nem ezért csinálom.
A képen látható paradicsomok palántájához úgy jutottam, hogy nyár elején az egyik ház elé ki volt rakva pár kezdemény ajándékba, és magammal hoztam egyet.
A dalmátoknak van azért erre hajlama. Már a XIX. században obszcén neveket dobtak be a szigetvilágot feltérképező labanc hivatalnokoknak az unatkozó halászok.
Minden halat szeretek, kicsit és nagyot, tengerit és édes vízit. És mindig is szerettem.
A kínai Hszian egyik éttermében a főfogás egy igen csípős, de különösen finom hal volt, amely annyira ízlett, hogy elhatároztuk, otthon, Izraelben is megpróbáljuk majd reprodukálni. Sikerült.
Igazi dalmát csemege a picigin, mely hol sós, hol édes. Néha simogatóan selymes az íze, máskor fájdalmasan keserű. Olyan, mintha csikorgó homokszemeket morzsolgatnánk a szánkban. És tényleg…
Klasszikus családi vendéglő az Odmor. Kontinentális és tengeri kínálattal, szolid árakkal. Sallangok nélküli, gyors kiszolgálással. Hangulatában talán egy óbudai kisvendéglőre hajaz. Csak itt eredeti szarajevói scsevapot és friss tengeri halat is kérhetünk.
Az úgy kezdődött, hogy főzelékkészítés közben megsajnáltam ez egyik karalábét, és a skalpját vízbe helyeztem.
A kártyának sokáig nagymálna íze volt, aztán piros kisfröccs, később könnyed fehér hosszúlépés, mostanában inkább keserű kávé. De nem a 20 filléres alapon elszenvedett réges-régi veszteségek miatt, egyszerűen így szeretem.
Az itteni grillezési hagyomány rejtély számomra. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan végtelenül praktikus nép, mint a dán, amely mindenre kitalál egy könnyen áttekinthető rendszert és imádja a kényelmet, s amely tisztában van azzal, hogy a grillszezonban meglehetősen nagy az esélye az esőnek, fedetlen grillezőket épít mindenhová…
Ugye ismeritek Bächer Iván elmélkedését arról, mennyibe is kerül a közönséges halandónak, ha meg akar enni egy jó kis kecskepörköltet. A kertünkre gondolva gyakran eszembe jut ez a kiváló írás.
Étel tematikájú holland szókincsemhez az idén az appeltaart, azaz almás pite társult, amelyikből a legfinomabbat Utrechtben ettem, a Catharijneconvent múzeum kávézójában.