Petrőczi Éva: A hazai ízemlékezet fővárosa – Sümeg
Ezidén szokatlanul nagy, mert családom személyes életébe is beleszövődő látvány-emléket kaptam a sümegi Kisfaludy Sándor Emlékházban.
Mostanság került asztalra
Ezidén szokatlanul nagy, mert családom személyes életébe is beleszövődő látvány-emléket kaptam a sümegi Kisfaludy Sándor Emlékházban.
A semmiből beúszott egy megfoghatatlan ízemlék, és nem hagyott nyugodni.
Reggelente megkóstolom, leszedek pár fürtöt, s amikor mér érett, édes és fanyar, szinte hallom, hogy azt mondják: most. No, akkor a bokrok közé ülök, és könnyítek rajtuk; az idén húsz kilónyit sikerült.
A kovászos uborka nálam nosztalgikus téma. Nagyszüleim teraszán nyáron mindig ott napozott a nagy befőttesüveg, mellette cserépben nőtt nagyapám kedvenc piros erős paprikája.
Mielőtt búcsút vettünk volna házigazdánktól, Pico szigetén is sikerült egyet lakomáznunk; ezt tulajdonképpen az elveszett bőröndöknek köszönhetjük.
Apró cherry paradicsomot használok, ha lehet egészben, így nem úszik paradicsomlében a saláta.
Egy dán mondás szerint, ahol van akarat, ott van út is, és a mi akaratunk azokban a finom ételekben öltött formát, amelyeket kihoztak szépen sorban.
Öcsit könnyebb átugrani, mint körbejárni.
Idei első pár szem érett fügénk.
Nem tudom, ma hogy van, de a hatvanas-hetvenes években a fodros kel nem volt ismerős se a brassói, se a kolozsvári piacon.
Útban az Azori-szigetek felé, szerencsésen megérkeztünk Portugáliába, de az Atlanti-óceán felett dúló vihar miatt a gépünk nem szállt fel Lisszabonból. Ígyökélt barátnőmmel Belémbe, Lisszabon egyik nevezetes negyedébe. Elsősorban a Szent Jeromos kolostort szerettük volna látni, de nagy várakozással tekintettünk az ebéd elébe is.
Főzök neked. / Mondja, és azt gondolom, kedves tőle. / Lecsurog a verejték gerincemen. Ilyen a nyár idén.